Civilek a színpadon - A TÜKÖRBEN LÁTHATÓ TÁRGYAK...
Ismert közhely, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út maga. A Salva Sanchis által színpadra vitt, A tükörben látható tárgyak közelebb vannak, mint ahogy tűnnek című előadására két szempontból is igaz ez az ismert szentencia. Egyrészt azon prózai okból, mert a darab még a kialakulás fázisában van; a Trafóban zajlottak utolsó próbái és talán, remélhetőleg tovább fog még fejlődni, érni. (Ha ez a végleges változat, akkor az alábbi vélemény túlságosan elnéző.) A másik megközelítés tartalmi jellegű. Az előadásban oly központi hangsúlyt kapó identitáskeresés motívuma lényegesebb, mint maga az eredmény. Az eredmény ugyanis a leginkább központi figurának, főszereplőnek gondolható piros nadrágos lány által előadott, Britney Spears nagysikerű Hit me baby one more time című számának akusztikus feldolgozásában merül ki. A nyilvánvalóan meghökkentő, merész fricskának szánt befejezés azonban nem okoz katarzist, de még csak azonosulást sem a burkolt kritikával. Ráadásul teljesen eltér a darabvilágtól, megbontja annak egységét. Ez önmagában nem jelentene gondot, de ez a megasztár-paródia teljesen idegen a darab-egésztől, ha pedig a belső útkeresés pesszimista végállomására utal, akkor túlságosan közhelyes. Az előadás ezt megelőző jelenetei alapján értelmezhető úgy is, hogy hiába az önvizsgálat, hiába a kapcsolatokban való szárnypróbálgatás, az út vége menthetetlenül a vitatható társadalmi értékekben való felszínes feloldódás. És legyünk őszinték: így vagy úgy mindannyiunkat elér egy szinten ez a probléma, és külső nyomásra kénytelenek vagyunk fájdalmas kompromisszumokat kötni, arra törekedve, hogy minél inkább megőrizzük valahai önmagunkat.
Nem így hősünk, a piros nadrágos lány, aki a végkifejletben teljesen elveszíti egykori önmagát. Az előadás elején a Trafó díszlettelen színpadán csupán néhány jelzésszerű mozdulattal reagál a színpad bal szélén felállított műszaki pultból adott verbális impulzusokra. A szövegből kiderül: egészen gyermekkoráig megyünk vissza gondolatban: akkori érzéseire, benyomásaira reflektál mozdulataival. Később már társai közt láthatjuk, ekkor egyenrangú partnerekre lel, a nagy egész egy eleme lesz; a komplementer jelmezben, zöld pólóban táncoló fiúban pedig párra lel. A fiú azonban szintén identitáskereső: zöld pólóját pirosra cseréli - ezzel vagy a nőhöz való idomulását, vagy saját neméhez való vonzódását jelzi.