Mr. és Mr. Smith hivatalosan is visszatért. Az utóbbi években sokszor hallottuk, hogy az igazi mozisztárokat felváltották az egynyári hullócsillagok, a mellékesen filmekben is szereplő influencerek, és hogy a közönséget már nem a nagy nevek, hanem a franchise-ok vonzzák be a mozikba. Amikor viszont megnézzük George Clooney-t és Brad Pittet a Két magányos farkas című filmben, ebben az okos, de nem túl bonyolult, akciódús, mégis könnyű kézzel összerakott, letisztult akcióvígjátékban két rivális fixerről, akiknek meg kell tanulniuk együtt dolgozni, teljes lesz a filmsztár-nosztalgiánk.
A cselekmény egy New York-i szálloda penthouse lakosztályában indul, ahol Margaret (Amy Ryan) kerületi ügyész éppen hatalmas pánikban van. Egy halottnak tűnő fiatalember (Austin Abrams) fekszik az ágy mellett alsógatyában arccal lefelé, körülötte véres üvegszilánkok hevernek. Hamarosan kiderül, hogy a nő a fiatal sráccal a szálloda bárjában találkozott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kivett egy szobát kettejüknek. A fiú fel-le ugrált az ágyon, megbotlott, és egyenesen az üvegasztalba zuhant. A politikai botrány és karakter-öngyilkosság elkerülése érdekében Margaret feltárcsáz egy számot, amelyet eddig – szerencsére – sosem kellett éles helyzetben használnia.
Mint két tojás
A vonal másik végén George Clooney érdes baritonja szólal meg, aki először utasítja a nőt, hogy mit ne csináljon, míg kiér a tett helyszínére, nemsokára pedig megjelenik a lakosztályban, felveszi kék sebészkesztyűjét, és munkához lát. Nincs az égvilágon semmi gond, ő eltünteti az egészet, mintha meg sem történt volna. A terv legalábbis ez lett volna, ám néhány perccel később megint kopogtatnak az ajtón, és megjelenik Brad Pitt, ugyanolyan kék kesztyűben és attitűddel. Ő is egy úgynevezett fixer, azaz eltakarító-megoldó ember, aki segít a bajban. De vajon ki az ördög hívta ide?
Megtudjuk, hogy a szálloda tulajdonosa, egy bizonyos Pam, aki egy rejtett biztonsági kamerán át figyelte az egész jelenetet, éppúgy el akarja kerülni a negatív hírverést, mint Margaret. A két férfi tehát minden ellenérzésük dacára kénytelen együtt dolgozni, amihez vicces adalék, hogy a játékidő alatt egyiküket sem nevezik meg. Clooney karaktere, akit a kreditekben egyszerűen csak „Margaret embereként” aposztrofálnak, a svájci órák precizitását és a jól bevált módszereket kedveli. Pontosan tudja, hogyan kell felakasztani egy hullát egy tologatós hotelkocsira, majd onnan bepöccinteni a csomagtartóba. Azzal a mély meggyőződéssel van felvértezve, hogy a világon senki fia nem képes arra, amire ő. Pitt, azaz „Pam embere” viszont odavág az egójának - és vice versa.
A furcsa éjszaka innentől arról szól, hogyan tüntessék el a srácot - és bizonyítsák be a másiknak önnön felsőbbrendűségüket a szakmában. Amikor aztán a képlethez hozzáadódik egy cirka negyedmillió dollárt érő, tekintélyes adag heroin, a horvát, no meg az albán maffia, és az eltakarítandó holttest sem akar mozdulatlan maradni, Jon Watts (a Tom Holland-féle Pókember-filmek rendezője) feltekeri a tempót.
A filmsztárok örökre menők maradhatnak?
Clooney és Pitt a '90-es évek óta vannak az élvonalban, és senki, legfőképpen ők maguk nem akarnak úgy tenni, mintha fiatalok lennének. Az őszülő halántékot és a fájós hátat azonban senki sem teszi menőbbé, mint ők. No persze tegyük azért hozzá, hogy ha megnézünk Clooney-ról egy fiatalkori fotót, amelyen fekete lobonccal látható, a látvány egyenesen bizarrnak, de minimum helytelennek hat. Ő azon kevés színészek egyike, aki (Sean Conneryvel karöltve) mindig is úgy hordta a szürkülő tincseket, mint egy különleges szexepilt. Pitt mellette kortalan hatvan felett is, ám az olvasószemüveges és a városon keresztül üldözésben kifulladós poénok így is pompásan fekszenek neki.
A sztori eszkalálódhatna igazi bandaháborús thrillerré, viszont a Magányos farkasok megmarad amolyan nosztalgia-utóízű bromance-nek. A páros már tizenhat éve nem forgatott közös filmet, és az Égető bizonyíték előtt az Ocean’s-trilógiában mentek nagyot, aminek immár hivatalos, hogy jön a folytatása. A Coen fivérek fekete komédiája több mint 160 millió dollár bevételt hozott a konyhára, pedig cseppet sem volt azzal vádolható, hogy kommerciális lett volna. Ennyi év után az Apple hozta össze újra az öreg barátokat, a film pedig a rövid életű mozis vetítés után egyenesen a streamingen landol.
Vajon ez azért van, mert Pitt és Clooney már nem tud olyan tömeget vonzani, mint fénykorukban? Vagy talán azért, mert a közönség már nem özönlik a mozikba olyan filmekért, amelyek nem bejáratott IP-n alapulnak? (Esetleg maga Pitt és Clooney is a létező IP egy formája?)
A Két magányos farkas egyike azoknak a haverfilmeknek, amelyeket mindössze egy paraszthajszál választ el a streamingcsatornák által gyártott tucat-akcióvígjátékok és -krimik sorától. Ami föléjük emeli, az főhőseinek már említett, tagadhatatlan vonzereje, valamint pergő, jó adag öniróniával megírt párbeszédei. Ez az adok-kapok a hátán cipeli és szórakoztatóvá teszi az amúgy faék egyszerű sztorit, ahol a két fixer, akiknek karakterét valószínűleg Tarantino Ponyvaregénye és a Winston „A Farkas” Wolf karaktere ihlette Harvey Keitel remek alakításában, kénytelen rögtönzött falkában mozogni, hogy ép bőrrel megússza a drogügyletet, amibe akaratlanul belekeveredett.
Ahogyan pedig a 48 órában, a Halálos fegyver-filmekben vagy a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk-sagában már oly’ sokszor tanúi lehettünk: az erőltetett partnerség, noha tartogat némi drámai fordulatot, soha nem veszi magát túl veszélyesen komolyan, a film fatalista lezárása pedig arra enged következtetni: ha a közönség is rábólint, nem utoljára láttuk a bőrkabátos takarító duót.
A Két magányos farkast a velencei filmfesztiválon láttuk. Magyarországon szeptember 19-től vetítik a mozik az InterCom forgalmazásában, onnan pedig hamarosan a nappalinkba is befut a páros az Apple TV+ műsorán.
