A Csipkerózsika-álmából ébredő Corvin Áruház

A Blaha Lujza tér felújításához kapcsolódva a Corvin Áruház is visszakapja eredeti arcát, amit már oly rég nem láttunk. 2018-ban ugyan megszabadult az őt rejtő-védő alumíniumborítástól, most azonban lekerült róla az egykori homlokzatot idéző védőfólia is. Így ha arra járunk, szembesülhetünk vele, hogy mit tett az idő a fővárosi hétköznapok egykori frekventált csomópontjával.

Mozi, majd kabaré

A telket 1863-ban Kasselik Ferenc építész vásárolta meg, aki a saját igényei szerint kibővíttette a rajta álló földszintes házat. Halála után, 1906-ban Ungerleider Mór és Neumann József nagyvállalkozókhoz került az ingatlan. Ők voltak az első magyar filmkereskedő és -gyártó vállalat, a Projectograph Mozgófénykép és Gépgyár Rt. alapítói. 

A Kasselik-házat mozivá alakították át. Ideiglenes jelleggel ötszáz férőhelyes, vasszerkezetes, két méter széles ajtókkal és négy vészkijárattal rendelkező filmszínházat álmodtak meg, az építkezés azonban sietős volt, így a vasszerkezetből végül fa lett. 1906 végén megnyílt a Apolló Projectograph színház. Ekkor még nem létezett a Blaha Lujza tér: az Apolló előtt, az akkor még álló Népszínházzal szemben kezdődött a Népszínház utca.

Az Apolló Mozi furcsa intézmény volt. A rövid, néhány perces filmek külső helyszíneit vászonra vetítették, míg a belső jeleneteket a színpadon színészek játszották el. Olyan legendás színészegyéniségek léptek fel benne, mint Kabos Gyula vagy Gózon Gyula, de innen indult Harsányi Zsolt színigazgató, Vincze Zsigmond zeneszerző és a Michael Curtis néven világhírűvé vált Kertész Mihály rendező is.

A mozit 1907-ben erkéllyel bővítették ki, hogy a rendszeresen idelátogató királyi udvar páholyból figyelhesse az előadásokat.

Az Apollóból 1915-ben Roboz Imre vezetésével kabaré lett. Ekkor nemcsak a színpad és a nézőtér, hanem a homlokzat is változott, mindhármat Skutetzky Sándor tervezte. Az Apolló Kabaré néven működő társulatnak állandó szerzője volt Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond. 1918-tól Apolló Színpadként üzemelt, 1922-ben azonban már új helyet keres a társulat, mivel az ingatlan a hamburgi székhelyű Max James Emden und Schöne céghez kerül.

Felépül a Corvin

Izgalmas tény, hogy a Corvin eredetileg is nagyáruháznak épült. (Lenyűgöző, hogy akkoriban ilyen pompás épületekbe jártak vásárolni az emberek.) Max James Emden német nagykereskedő 1923-ban lebontatta az Apollót, a helyén pedig kétmillió aranykoronás költséggel felépíttette a négyemeletes Corvin Áruházat. Az épület tökéletesen illeszkedett a mellette álló régi Nemzeti Színházhoz. A Corvin elnevezés Mátyás királyra és a Hunyadiakra utal; akkoriban sok mindent neveztek el Corvinnak: mozit is, kitüntetést is.

Az épületet Reiss Zoltán tervezte, a homlokzat és a belső terek szobrai Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid munkái voltak, a lámpákat pedig az Astra csillárgyár készítette. Az épületet 1926. március 1-jén adták át. Tulajdonképpen ez volt a főváros egyik első plázája (az első, klasszikus értelemben vett department store pedig a szecessziós és neoreneszánsz stílusjegyeket felmutató Párisi Nagy Áruház).

A Corvin klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzata egyemeletesnek mutatta az épületet, ám valójában négy emeletet rejtett maga mögött.

Az ablakai a teljes négy emelet magasságában összefüggtek, és szinte láthatatlan fabetétek választották el őket egymástól.

Az épület megjelenése meglehetősen visszafogottnak számított abban a korban, amikor a szecesszió már épp kezdett kimenni a divatból, de a Bauhaus és az art deco még nem értek be. Az 1920-as években a konzervatív ízlést leginkább a neostílusok elégítették ki.

Látszik, hogy a tervezők nem akarták elnyomni a Nemzeti Színház pompáját, de mellette álló Rókus Kórházhoz képest azért sikerült esztétikai többletet vinniük az épületbe.

A bejáraton átlépve kétszintes, üvegtetős csarnok fogadta a vásárlókat. Az Esti Kurir 1926. március 25-i számában így méltatta az épületet:

„A belépőket impozáns berendezés, pazar építkezésű helyiségek fogadják. A Corvin áruház belsejét komoly anyagokból alkották, márványos lépcsők, kiváló faldíszítések, tölgyfafaragásos korlátok és oszlopok teszik impozánssá. Kívülről is nagyarányúnak mutatkozik ez a külföldi fogalmak szerint is hatalmas áruház, de még meglepőbbek a méretek, amikor a belső helyiségeket járjuk végig."

Első igazgatója, Lewin Miksa német vállalkozó „speciális szaküzletek elmés közösségének” nevezte az áruházat, ami az 1930-as években már 52 osztályával és három utcafronton összesen 33 kirakatával vonzotta a vásárlókat. A Corvin 17 ezer négyzetméterén közel hétszáz munkatárs leste a betérők igényeit.

Az épületben nemcsak hagyományos ruhaboltok, méteráruüzlet és kalapszalonok várták a közönséget: volt itt étterem, kávéház, gyorsfényképészet, szőnyegbolt, sőt vasúti és színházjegyeket árusító kioszk és háztartási edényeket fogalmazó üzlet is működött a komplexumban.

A palotaszerű épületben gyakran tartottak divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat, a vásárlók pedig délutánonként szalonzenére választhatták ki a legújabb ruhájukat. 

1930-ban a Pesti Hírlap Képes Naptára így írt az áruházról: 

„Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött… Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel.”

A Corvinban óriási sikernek örvendett az 1931-ben felszerelt mozgólépcső, ami az első volt az országban.

A Corvin a II. világháború alatt és után

A Corvin Áruház 1944 karácsonyán bezárt. A háború alatt ugyan kiégett, de viszonylag kevés sérüléssel vészelte át az ostromot. 1947-ben, mivel német tulajdonú volt, jóvátétel fejében szovjet kézbe került, és a magyar állam csak 1952-ben kapta vissza. Ekkor renoválták, és Budapest Nagyáruház néven nyitott újra. 

Az 1953-ban megalapított Magyar Televízió első adását 1954-ben a Corvin Áruház kirakatából élvezhette a közönség.

Amikor életveszélyessé vált az épület

1956-ban az épületet súlyos károk érték, és a helyreállítást csak 1966-ban kezdték meg, amikor a Corvin az Országos Állami Vállalat kezébe került. Ekkorra már életveszélyessé vált. Eredetileg a korabeli állapotát szerették volna visszaállítani, de mivel ezt csak az áruház kétéves zárva tartása mellett tudták volna megvalósítani, kényszermegoldásként a homlokzatot eltakaró, lux-flexnek nevezett borzalmas alumíniumborítás mellett döntöttek.

A felújítás eredeti, 85 millió forintos rekonstrukciós tervét először 50 milliósra majd 35 milliósra faragták le. Felkerült a lux-flex, ami ugyan nem károsította az eredeti épületet, cserébe viszont teljesen tönkretette a látképet.

A rekonstrukciót vezető Hollay György így indokolta a burkolat alkalmazását:

„S hogy miért ilyen tömör homlokzatot terveztünk? Néhány esztendeje Európa-szerte bevált gyakorlat, hogy nyílás nélkül áruházhomlokzatokat építenek. Ez több szempontból előnyös. Először is a természetes és mesterséges fény keveredése nem a legelőnyösebb. A falon levő nyílások akadályozzák, hogy jobban ki lehessen használni az eladóterület falfelületét, s a külső homlokzaton sem lehet megfelelő reklámot elhelyezni. (...)

Másik kérdés, hogy miért ezt a fémes műanyagot használtuk, s miért nem műkövet. (...) A műkő rács azonban olyan súlyos, hogy meg kellett volna erősíteni az épület külső pilléreit, ez pedig nagy költség. (...) Így esett a választás az úgynevezett luxaflex anyagra, amely könnyű, és nem a falon, hanem attól 60 centiméterre, vasvázon nyugszik. Szerintem megszokás kérdése az egész, (...)”

A pláza 1967-től Centrum Corvin Áruház néven zavartalanul folytatta a működését; próbálták visszahozni a régi fényét, de még Romhányi József szállóigévé vált szlogenje, „A Corvinban minden szinten szinte minden” sem tudott rajta segíteni.

A Corvin a rendszerváltás után 

A rendszerváltás után megkezdődött az épület privatizációja. 1997-ben a Skála-Coop többségi tulajdont szerzett a Centrum Áruházakban, majd a két vállalat ’99-ben fuzionált, így a Corvin Áruház a Skála áruházlánc tagja lett. Aztán kiderült, hogy a fúzió nem volt gyümölcsöző, ezért 2005-ben a Skála a Tranzit Outletnek adta bérbe a felújításra szoruló épületet. De 2006 decembere után, öt hónap zárva tartás után ismét Skála áruházként működött tovább. Ekkor nagy megújulási folyamat kezdődött el. A földszint nagy részét bérbe adták más üzleteknek, 2007 májusában pedig a negyedik és ötödik emeleten, azon a részen, ahol korábban a Skála-dolgozók gyerekei számára fenntartott óvoda működött, megnyílt a Corvintető zenei klub.

Aztán megint sok-sok év telt el, de most úgy tűnik: végre valóra válik egy régóta dédelgetett vágyunk: a Corvin Áruház a tervek szerint 2022-re felébred Csipkerózsika-álmából.

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu