Szerelem helyett a csajpop uralta a csütörtököt, azaz a Sziget Fesztivál nettó második, bruttó negyedik napját. A felénél már érezhetően lelohadt a Köztársaság lakóinak lelkesedése, amin persze a fokozódó hőség sem segített. Vajon mikor köszönt be végre a kötelező jellegű esőnap? Ennek ellenére megnyugtató érzés volt felfedezni a művésznegyed egyik sátrát, ahol biztosítják a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy az ember saját unikornist tudjon kirakni és kedvére festeni. Sőt, bizarr módon a sátánisták is megtalálhatják a vezetőjüket, nem ?csak? a zsidók és a keresztények számára biztosított a nyugodt vallásgyakorlás. Klisés megállapítás, hogy Magyarországot túlnőtte a Sziget, de saját időtartamát is: hét nap kevés ahhoz, hogy mindent kipróbálj, vagy akár csak azt, ami igazán érdekel. Afféle tudatos fesztiválozóként előzetes tervet kellene készíteni, esetleg még az esemény előtt kiismerni a Hajógyárit ? kár, hogy azzal az egész lényege veszne el, hiszen nincs is annál jobb érzés, mikor a semmiből belebotlasz egy virágokból kirakott gorillába.
A kevésbé hangulatos szerdánál mindenképpen népszerűbb volt a csütörtöki felhozatal. A nagyszínpados, a Szigetet már többször megjárt The Ting Tings fellépése a tűző napsütés ellenére is megmozgatta az embereket. Velük elég nagy ellentétben áll a külsőre sportos, dallamaiban keményebb M?, a dán énekesnő, aki az A38 sátorban csapott hatalmas bulit ? számomra erőteljesebb volt, mint a nap bármelyik nagyszínpados fellépője. A csajpopot a magyar vonal is erősítette a Magashegyi Undergrounddal, így szépen el is érkeztünk a nap elsőszámú énekesnőjéhez, Ellie Gouldinghoz.
A nap fő fellépőjének számító Goulding vérszegény előadásmódja mellett is megmozgatta a tömegeket. Tény, azt a két-három ismertebb számát pont úgy osztotta el, hogy jó legyen, azaz kezdjünk egy közkedvelttel, majd sok-sok egyhangú és szerelmetes nóta után jöttek azok, amikre tényleg mindenki felkapta a fejét. Az is biztos, hogy a brit Goulding nagyon okosan terjeszkedik: népszerű előadókkal áll össze (Calvin Harris), népszerű filmekhez (Hajnalhasadás), népszerű sorozatokhoz (Skins) adja a zenéit, így értelemszerűen ő is népszerűvé vált. Épp ezért viszont valószínű, hogy pár év alatt kidurran a lufi, főleg úgy, hogy hiába beszél arról, mennyire jól érzi magát a Hajógyárin, miközben kívülről úgy látszik, legszívesebben túllenne az egészen minél előbb. Persze a végére maradt az állítólag senki által sem látott A szürke ötven árnyalatának betétdala, a Love Me Like You Do, így boldog volt a közönség, de talán leginkább Goulding, hogy ezzel véget ért a jelenése.
