Kell, hogy legyen valami mögöttes jelentés – mondja Huber Kinga. Az ötvösművészt lehetetlen beskatulyázni, munkái alapanyaga sokféle, a felhasznált technikák változatosak, de mindegyik tárgy hordoz egy kis elmecsavart. Hogyan lehet a gusztustalant ékké formálni, hogyan lehet ékszerrel kommunikálni? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Huber Kingával.
Láttak már aranyló gyűszűt (ujjékszert), tetején áttetsző, piros málnával? Mi először egy budapesti ötvösműhelyben. Huber Kinga ujjékszerét egyszerre inspirálta egy magyar novella és egy francia film.
„Pécsett az Ezüstláz Galéria vezetője felkért négy írót, hogy írjanak rövid novellákat, melyeket ékszertervezőknek osztott ki, hogy azok alapján alkossanak. Nekem Karafiáth Orsolya írása jutott, melynek témája kicsit sikamlós. Erről az Amélie csodálatos élete című film jutott eszembe, ahol a főszereplő málnaszemeket eszegetett az ujjáról. Ezt a jelenetet nagyon szexinek tartottam, így készültek ezek az ujj-ékszerek.”
De a műhelyben álló, egykori Andrássy úti patika komódjának apró fiókjai még sok meglepetést tartogatnak. Van itt aranyló, csókos száj – szélén rózsaszín cirkóniumokból kirakott herpeszhólyagok.
„A tárgyaimban sokszor használom a dolgok átfordítását. Amire sokan azt mondják, hogy fúj és gusztustalan, nálam az lesz a tárgy éke, az lesz a szép. Elég sok embernek van herpesze, amit mindig takargatunk, hogy ne látszódjon, hiszen kínosnak tartjuk. Itt a hólyagok sok kis drágakővé válnak. Ez mutatja, hogy másnak is van ilyen, nem kell szégyellni. De erre példa a Szentendrén látható nyüves-gyűrűm: nyüvek vannak a természetes korallból faragott gyűrűn és aranyból készült nyűpeték.
Van itt egy meredekebb ékszerem – ezt a műkörmök ihlették. Régebben volt egy főzős műsor – Két duci hölgy volt a címe – és megdöbbentett a látvány, ahogy a műsorvezetők egyike a (virsliduci) ujjaival, lakkozott körmökkel megfogdosta az ételt. Talán azt hitte, gusztusos, de számomra nem volt az: ahogy fojt a málnalé, húslé az ujja közül, annak az emlékére született ez az ékszer. A málna műgyantából van, aminek áttetszősége olyan, mint az igazi málnának.”
Huber Kinga különös világában a szájékszerek – melyeket cumiként lehet az ajkak közé tenni – különböző üzeneteket hordoznak.
„Tavaly az Abszurd című kiállításunkra készülve a nők társadalomban betöltött szerepe jutott eszembe – szerintem ez néha elég abszurd lehet, még akár a családon belül is. Több szájékszert készítettem: az egyiken egy gyöngy volt:
ha kapsz egy ékszert, akkor fogd be a szád.
Sokszor elhangozhat ilyen mondat egy párkapcsolatban: anyukám, megvan mindened, ne jártasd a szád. A gésák szerepét ismerjük – ezért készítettem gésa-szájékszert is.”
Ezekről az ékszerekről néha nehéz eldönteni, lehet-e hordani. Huber Kinga ujjékszerei gyűszűként ujjon és nyakba akasztva is lehet viselni.
„Ha a nyakadban van egy ilyen ujjékszer, mint az Egymásra mutogató, jöhet a barátnő, aki fel szeretné próbálni, máris elindulhat egy beszélgetés, hogy ez micsoda? Miért így néz ki?
A Barátság gyűrű is nyakba akasztható, ezen az egymásba fonódó kisujjak, azaz az összetartozás, szövetség szimbóluma látható, akár párosan is viselhető ékszer.”
Mindegyik ékszernek jelentése van, a tárgyak mögöttes tartalma néha abszurd, humoros. Huber Kinga szerint azonban még kommunikálni is lehet ezekkel az ékszerekkel.
Nemcsak úgy lehet elindítani egy beszélgetést ékszerekkel, ahogy az előbb említetten, hanem úgy is, ahogy Madeleine Albright, az Egyesült Államok első női külügyminisztere. Ő például úgy hordta az ékszereit, különösen a brossait, hogy azzal azt is elmondta, milyen napja van. A szomorúságot, örömet, de politikai véleményét is, vagy az éppen aktuális helyzetre is reagált velük. Hogy hatalmas gyűjteménye volt.
De a buborékfújó szívószálból készült nyakék, bross és gyűrű is több jelentést hordoz. Emellett olyan – ékszertől merőben – szokatlan anyagokból van, mint például növényi keményítőből készült PLA-ból.
„Gyerekkoromban volt szalmából szívószálam, amit felvágtunk alul, széthajtogattuk, majd a vízzel elkevert szappanba belelógattuk, és remek buborékokat lehetett fújni. Az egyszer használatos műanyag szívószál is alkalmas volt erre. Mivel most kivonják őket a forgalomból, emléket állítottam nekik ezzel az ékszerrel. A szívószál ezüstből van, ami maradandó – az elpukkanó szappanbuborék pedig 3D nyomtatóval készült, egy PLA nevű anyagból, ami kukoricakeményítő alapú műanyag. Míg a többi műanyag nagyjából 100 év alatt bomlik le, ez úgy 25 év alatt. Egy középkategóriás tv árának megfelelő nyomtatót használtam az előállításához.
Egy csavar van ebben is: ahogy a nyál kicsorog a szívószálból, úgy folyik ki az ezüstcsőből egy ezüstlánc – így lesz ebből egy nyakék.
De tartozik ehhez bross, megcsavart szívószálra emlékeztető gyűrű, amin egy kisebb buborék van – ezt a gyűrűt amúgy szoktam hordani. Mindegyik darab mérete a valóságos szívószáléval azonos.”
Gondolt bárki arra, hogy a gyerekként alváshoz használt kis rongyát, zsebkendőjét később ékszerként hordja? Huber Kingának ez a lehetőség is eszébe jutott.
„Ezek a szövött ékszerek a Párnasarok címet kapták. Gyerekként különleges kapcsolatot alakítottunk ki azokkal a tárgyakkal, amelyek megnyugtattak, elaltattak, ha szagolgattuk vagy rágcsáltuk őket. Előfordul, hogy ha megőrizzük, felnőttként is nagy becsben tartjuk, és ugyan már más lesz a viszonyunk vele, de évtizedekkel később is értékes számunkra az a kis sarok. Ez volt a kiindulópontom, amikor elkezdtem szövögetni párnasarkokat.
Ez az agyonhorgolt darab a Nagyi nevet kapta, mert az ő párnáik sarka volt ilyen extrán azsúrozott vagy horgolt, műves darab. Az egyiket véletlenül elégettem: arra gondoltam, hogy a szövött fémre zománcozva festem rá a régi ágynemű mintáit. De érzékeny volt, a hő hatására a felületén lévő anyag a vörösrézről leégett, így még légiesebbé vált, szinte fátyol vékonyságú. A másiknak a sarkában pedig van egy ötszázas, ami egy kelmefestőnél véletlenül kékre festődött. Még ma is használjuk azt a kifejezést, hogy a párnacihába rejti a pénzt – ezt a darabot ez a mondás ihlette.”
De akadnak olyan tárgyak is, melyek az ékszerek világában megszokott fémből, ezüstből vannak. Ezek latin szavakból állnak, és eredetileg kiállításra készültek. Huber Kinga még évekkel ezelőtt járt egy rendszeresen kiállító csoport tagjaként Münchenben, az autonóm ékszerek egyik fellegvárában. Egyik évben a Menedék című koncepcióra dolgoztak.
„Az foglalkoztatott, hogy mi a menedék, amibe visszahúzódik az ember, és mi az, amivel maga köré falat is tud építeni. Arra jutottam, hogy ezek számomra a szavak. Ennek megjelenítésére a latin nyelvet választottam, mert holt nyelv, nem használja senki, mégis sokan értik és benne van a köztudatban. Sapineti sat, azaz a bölcsnek elég ennyi – erre a kifejezésre talán még keresztrejtvényekben rákérdeznek. Az ékszersorozat mindegyikét más felülettel készítettem. Ennek a brossnak durva az éle, feketére van patinázva, és ami a felületen értelmetlen krikszkraksznak tűnik, azok valójában sűrűn egymásra, körkörösen kalligrafikusan írt szavak. De hogy pontosan mik ezek a szavak, az titok.”
Talán komolytalanul hangzik egy bross neve: Maci habfürdőben, de az ékszer értékes alapanyagból készült, és az alapötlet ősi hagyományból ered.
„Ezt a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum vásárolta meg a gyűjteményébe. A múzeum mai obi mustrákat kapott 2011-ben egy nagylelkű japán adományozótól – obi a kimonók különleges, művészi öve. Ezeket és mellette szamurájpáncélt, női kimonókat, valamint a hozzájuk tartozó viseleti kiegészítőket együtt gondolta kiállítani a múzeum a kortárs magyar ékszertervezők által készített, japán viseletek inspirálta ékszerekkel.
Tizenhét művészt kértek föl, hogy készítsünk tárgyakat. A necukékból indultam ki – ezek leginkább állatot és embert ábrázoló, apró kisplasztikák. Az én kisállatom a mosómedve volt, amit három kontextusba helyeztem. Az egyik a habfürdő, ahol a maci gyöngyökben fürdőzik és egy nagy gyöngy van a hasán, a másiknak drágakövekből szőttem függőágyat, a harmadik maci achátból kialakított sásba, egy acél mosogatószivacsra került – ahová a mosási munkáktól elfáradva lefeküdt.”
Amit eddig láttunk, az csupán az ékszerek egy része volt. Már ebből a gyors leltárból is látszik, hogy Huber Kingát nem lehet beskatulyázni. De talán egy címkét mégis használhatunk: megújuló.
„Sokat gondolkoztam azon, hogy miért készítek olyan tárgyakat, amelyek nem csak technikailag, hanem formailag is újnak számítanak. Sokszor választok olyan technikát, amit meg kell tanulnom, ha az elképzelt alkotást el akarom készíteni. Néha nem értem, miért stresszelem magam ezzel. Ez egy döntés – az, hogy csak egy szép tárgyat hozzak létre, az engem egyszerűen nem mozgat. Nekem kell, hogy legyen valami a tárgy mögött. Kísérletező típus vagyok. Először az ötlet van meg, de aztán előfordul, hogy az oda elképzelt technika használata során totálisan más irányba megyek. Szeretek új módszereket megtanulni, de mindig profitól tanulom meg a lépéseket, nem magamtól próbálom elsajátítani a mozdulatokat. Az, hogy újabb és újabb kifejezési formákat találok ki, talán abból is eredhet, hogy korábban filmeztem, ahol sokat kísérleteztünk. Itt annyi rutint szereztem, hogy már nem ijedek meg az új alapanyagoktól és technikáktól.”
Kortársékszer – legtöbbször ezt a kifejezést használjuk ezekre művészi, szinte kisplasztikának is nevezhető ékszerekre. Azonban ez a szó nem fedi fel a lényeget, és nehéz valóban megfelelő leírójelzőt találni ezekre a tárgyakra. Huber Kinga szerint talán az autonóm ékszer kifejezés mutatja legjobban, hogy milyen ékszereket készít.
„Magyarországon még nincsen hagyománya a művészi ékszereknek. A gyűjtőkön és a múzeumokon kívül kevesen vásárolják azokat a tárgyakat, melyeket mi készítünk. Azért is indítottuk útjára – olyan nemzetközi példák alapján, mint a müncheni Schmuck – 2014-ben az Ékszerek Éjszakája Budapestet, hogy népszerűsítsük a kortársékszert: pályázatokat írtunk ki, a központi kiállítás mellett még számos más budapesti kiállítóponton lehetett tárlatot szervezni, workshopok és kerekasztal-beszélgetések is szerepeltek a programban. Néhány éve már átadtuk a szervezés stafétabotját egy fiatal ékszertervező csapatnak.”
Az ékszerek mellett a zenének is szerepe lehet az alkotásban, mert az ötvösműhelyben helyet kapott egy szaxofon is.
„Gyerekkori vágyam volt a szaxofonozás. Hétéves korom óta jártam zeneiskolába, 3 év furulya, 2 év klarinét vagy fuvolatanulás után kezdhetik el a gyerekek a szaxofonon játszást, hogy a tüdejük megerősödjön a fúváserősséghez. De én a furulya után versenyszerűen kezdtem úszni, ez napi 2 edzést jelentett, más tevékenység ebbe nem fért bele, így elmaradt a szaxofon. Azóta vágytam rá, és most egy éve már komolyan tanulok játszani ezen a hangszeren.”
Huber Kinga művei augusztus 8-ig megtekinthetők a szentendrei ÚjMűhely Galéria Csodakamra – A dolgok rendje című kiállításán.
Legújabb munkái az Ékszerek Éjszakája Budapest központi kiállításán, valamint a Pont Galériában lesznek láthatók szeptember 18-tól október 8-ig.
Nyitókép: Huber Kinga
