Hogy kicsoda Mrs. Ratcliffe? Bille Eltringham filmjének főhőse, a Catherine Tate alakította protagonista egy egyszerű, brit háziasszony, szeplőkkel, vörös hajzuhataggal, romantikus, virágos ruhákkal, két nehéz természetű leánygyerekkel, egy neurotikus báttyal és egy megrögzötten kommunista, elvhű férjjel. Mrs. Ratcliffe egyáltalán nincs feldobva, hogy férje (Iain Glen) az NDK-ba vágyik angoltanárnak, hogy úgymond részese legyen egy fiatal kommunista ország fejlődésének. Nem örül, de csomagol, és a családtagokkal, bőröndökkel megtömött családi Moszkvics kigördül az észak-angliai Bingley-ből és elindul a Ratcliffe család új otthonába. 1968-at írunk, az NDK határon még a határőrök is röhögnek Mr. Ratcliffe-en, aki lelkesen közli velük: "Úgy akarunk élni, mint maguk!"
Rövidesen megvalósul ez az álom, a Ratcliffe család pontosan úgy kezd élni, mint az ottaniak, a lakásukban patkányok, a falban poloska, a Stasi bármikor bekopoghat, és még a családtagok is kémkednek egymás után. A film egy részét különben Magyarországon forgatták, mivel Németországban már nem voltak fellelhetők azok az igazán lepusztult, kietlen helyszínek, gyárak, pincék, lerobbant régi házak, amelyekre szükség lett volna, a látványtervező, Malcolm Thorton szerint viszont nálunk "nagyszerű helyszíneket" találtak a negyven évvel ezelőtti NDK hiteles megjelenítéséhez. Mégis meglepő például, amikor az óbudai Főtéren egy sosemvolt Lenin szobor álldogál, hogy a férfi főhős arcába bökje az ujját útmutatásként.
Mr. Ratcliffe lelkesedését - aki azonnal fejest ugrik a munkába és az iskolai társasági életbe - korántsem osztják gyermekei, a kihívó, nagyszájú Alex (Brittany Ashworth) és a stréber Mary (Jessica Barden), aki csak akkor nyugszik meg kissé, amikor kedvenc tanárnőjétől feladatot kap, hogy tartsa rajta a szemét az ország ellenségein. Alex ellenben Andy Warhollal példálózik és rockzenét hallgat - ez már önmagában súlyos fegyelmi vétségnek számít, bűneit halmozva pedig villámgyorsan belegabalyodik egy jóképű, de mulyácska iskolatársnak álcázott, rendszerellenes lázadóba.
Míg a családfő forradalmi hevületű beszélgetéseket folytat bájos kolléganőjével (Heike Makatsch), és kezd megfeledkezni feleségéről, Mrs. Ratcliffe szinte véletlenül, hirtelen felindulásból áthajt a vasfüggönyön, és titokban disszidáláshoz segít egy végsőkig kétségbeesett fiatal fiút. Egyre kevésbé tetszik neki ez az ország, és egyre kevésbé tetszik neki a saját férje is, és nemcsak azért, mert burukkoló bájgúnárként viselkedik a szöszke tanárnővel, hanem mert elvhűsége kezdi a józan ész szabályait is felülírni. Mary, apuka jókislánya szintén bekattanófélben, Phillipet, a nő bátyját pedig a Stasi viszi magával. Mrs. Ratcliffe, aki egyre kevésbé számíthat férjére, egy turista öntudatával sétál be és viszi haza a bátyját: dermesztő nyugalommal közölve a Stasi tisztekkel, hogy márpedig ők délután teázni szoktak. A családanyák nem szeretik, ha lopják a férjüket, se azt, ha nem tudhatják biztonságban szeretteiket, Mrs. Ratcliffe tehát megkezdi családja titkos kimenekítési hadműveletét, rejtélyes segítőkkel, ellenlábasokkal, kémekkel körülvéve.
Bille Eltringham mozija némiképp infantilizálja a történelmet, szórakoztató fekete komédiává gyúrva át a diktatorikus viszonyokat.
Bridget O'Connor és Peter Straughan forgatókönyve szellemes, sodró, meglepetésekkel teli, izgalmas történetté kerekíti Maggie Norris és családjának igaz sztoriját, finoman elsunnyasztva a valóban veszélyes vagy tragikus mozzanatokat, folyton a happy end felé terelve az eseményeket. Vannak persze azért a filmben valósághű helyzetek, a határ átlépése mint gyomorszorító élmény, az idősebbeknek biztosan visszaköszön, de a kötelező vastapssal kísért ünnepi beszédek unalma, esetleg a tiltott rádióadások romantikája is alapélmény lehet sokaknak. Mrs. Ratcliffe csupán a családját szeretné menteni ebből az országból, amit ő az első pillanattól kezdve tökéletesen abszurdnak él meg, anélkül, hogy bármilyen titkos ellenállói ambíciói lennének. Az érdekes ebben az, hogy ez az egyszerű, és végeredményben egy család magánéletét érintő terv kizárólag hősies, illegális akciók sorozatával hajtható végre. Ez a nő azért csinál történelmet, mert semmi más nem érdekli, csak a családja, és azért olyan vakmerő, mert egy pillanatig sem azonosul az ott élők értékrendjével, félelmeivel, végig idegen marad, aki nem tartja magára érvényesnek az ország és a korszak abszurd szabályait. Ő csak egy angol háziasszony.
