- Meryl Streeppel és Amy Adamsszel, a Kétely két női főszereplőjével már dolgozott együtt korábban. Várta az újabb közös munkát?
- Érdekes módon mindkettőjükkel Mike Nichols egy-egy rendezésében játszottam együtt: Amyvel a Charlie Wilson háborújában, Meryllel pedig 2001-ben, a Sirály színpadi változatában. Bár az utóbbi színházi munka volt, és annak idején fiatalabb is voltam, a forgatáson szinte változatlan eszközökkel és lelkesedéssel dolgoztunk együtt, és megint sokat tanultam tőle. Hiába van mögöttem sok évnyi filmezés, Meryl Streep mindig Meryl Streep marad: ő a hajóskapitány. Ami pedig Amyt illeti, vele is nagy élmény a munka, mert felnyitja az embert, igazzá teszi, nagyszerű színésznő. Egy szívdobbanásába kerül, hogy ismét dolgozzak vele.
- Kiderült valami meglepő a papokról, amikor a szerepre készült?
- Semmi meglepő, csupán annyit akartam tudni, mivel foglalkoznak, és számukra minek mi a jelentése. Érdekelt, hogy 1964-ben milyen változásokon ment keresztül az egyház, és őket ez hogyan érinthette. Hétköznapi dolgokra voltam kíváncsi, mert itt emberekről van szó. Hallottam persze olyan kritikákat, hogy az apácákkal ellentétben mennyire habzsolják az életet, milyen jókat isznak és esznek - ez a megfigyelés azonban távol áll a valóságtól. Persze, hogy kötetlen hangulatban vacsoráznak, de ez csak harminc perc a nap huszonnégy órájából...
- Mindenesetre a papi hivatás szokatlan hivatás...
- Ezzel egyáltalán nem értek egyet. A katolikus egyház egy hatalmas szervezet, és több százezer - ne adj'isten, millió - ember él a szolgálatában. Nem szokatlan hivatás tehát a papi hivatás, hanem nagyon is elterjedt, elfogadott. A közvélekedéssel ellentétben ráadásul egyfajta szabadságot ad, hiszen ezek az emberek nem vállalják a párkapcsolatot, nincsen valódi vagyonuk, egyszerűen élnek. Engem ez az állapot a fiatalságra emlékeztet, amikor az embernek nincsen pénze, és ebből kifolyólag kötöttségei sincsenek. Nincsen gürcölés, aggódás, csak a szabadság: Isten szeretésének szabadsága, a tanulás szabadsága, az adás szabadsága. Ez egyfajta valódi szabadság.
- Adott valamely színész vagy valós személy inspirációt a szerephez?
- Nem, ehhez nem.
- Reagált az egyház valamilyen formában az alakítására?
- Ugyan, dehogy! Ezt a darabot két éve játsszák világszerte, a könyv pedig Pulitzer-díjat kapott. Ha az egyház meg akarta volna támadni, vagy hozzá akart volna szólni, lett volna alkalma bőven korábban is.
- Gyermekkora óta a színészi pályára készült? Vagy esetleg az egyház szolgálatába akart állni?
- Késő tizenéves koromban kezdtem csak komolyan gondolkodni rajta, de a színházat már 10-12 évesen is imádtam. Emlékszem, gimnáziumban birkóztam, de egy nyaksérülés miatt fel kellett adnom. Ekkor jelentkeztem először egy meghallgatásra.
- Szeretne filmet rendezni?
- Persze, azaz talán. Meglátjuk. Még nem kristályosodott ki teljesen a gondolat, de jó volna kipróbálni. Nem szeretnék természetesen nap mint nap filmrendezéssel foglalkozni, de mindenképpen ki akarom próbálni, és persze jól akarok teljesíteni.
- Milyen hatással volt az Oscar-díj, amit a Capote címszerepéért nyert?
- Elsősorban elveszítettem a névtelenségemet, ismertebb lettem. Egyes szakmabeliek szívesebben tesznek pénzt olyan filmbe, amiben én is játszom, mert a nevem húzónév, egyfajta garancia a sikerre. Ennél komolyabb hatása azonban nincsen a díjnak: teszem, amit teszek, és egy fikarcnyit sem változtattam az életmódomon.
- Ezek szerint szigetet sem vásárolt?
- Nem is rossz ötlet! Csak rendben tartani lenne macerás...
- A gyermekei is színészek lesznek?
- Még túl fiatalok ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe jusson a színészet.
- Filmsztárként, apaként és színházi emberként már most kénytelen volt lemondani a szabadidőről?
- Ezt a filmsztárdolgot még mindig nem értem! A többit kicsit könnyebb feldolgozni, de alapvetően persze mindegyik szokványos kihívás. Nem gondolom, hogy 41 évesen bármivel nehezebb vagy könnyebb lenne az életem, mint bárki másé. Mindenki vágyik valamire, esetleg eléri az életben, és onnantól kezdve együtt él vele. Én is ezt teszem.
- Mit üzen a magyar nézőknek?
- Hogy ezekben a válságos időkben a szabad akaratukat és döntéseiket jó dolgokra használják!
