Csányi Sándor így beszélt a darabról:
„Sokszor kérdezték tőlem, hogy számomra mi a legfontosabb a színházban. Akármilyen irányból közelítettem meg a választ, valahogy mindig ugyanoda lyukadtam ki: a színház legyen szórakoztató. Szórakoztatás alatt nem arra gondolok, hogy meglett korú férfiak térdig letolt nadrágban sörhabot pacskolnak egymás hajára.
A szórakoztatást leginkább úgy tudnám definiálni, hogy ha ülsz a buszmegállóban, leül melléd egy öreg bácsi, és elkezdi mesélni az életét, akkor kihagyod-e a következő két buszt, hogy végighallgasd vagy sem. És ha érdekesnek találod a történetét, az egészen biztosan nem azért van, mert kizárólag vidám dolgokat mesélt, hanem azért, mert érzelmeket vált ki belőled. Az emberek erre vágynak legjobban, hogy nagy érzéseket élhessenek át. Nagyokat nevessenek, nagyokat sírjanak.
Edit Éva Eger A döntés című könyve ezt tudja. Egy 93 éves nő (na jó, 92 és fél) elmeséli az életét, ami tele van örömmel, szeretettel, bájjal, aztán egyszer csak olyan borzalmak történnek vele, amik beleégnek az agyadba. Amit képtelenség elfelejteni vagy megbocsátani.
Persze az is kiderül a könyvből, hogy ha nem tudsz megbocsátani, akkor nem is fogsz tudni tovább lépni.
Jelenleg ez a legfontosabb történet az életemben. Nemcsak azért fontos, mert Rékával ez az első közös színházi munkánk, hanem azért is, mert azt érzem, 47 éve arra várok, hogy elmesélhessem ezt a történetet.
Szeretnénk, ha ezt ti is átélnétek velünk. Mi azóta nem tudjuk elfeledni, amióta először elolvastuk. Reméljük, ez veletek is így lesz.”
Előadja: Tenki Réka és Csányi Sándor
Rendező: Csányi Sándor
Színpadra alkalmazta: Székely Csaba
További információ itt.
