A kamaratárlat a Bartók Béla út 46. szám alatt található galériában látható. Hogy miért fontos a pontos cím? Mert Cseh Tamás majdnem szemben, a 25. szám alatt lakott, és ahogy a galéria vezetője, Gross András megemlítette: ?ha a dalnok megéli, ez lehetett volna a törzshelye?. Cseh Tamás a 2014-es nyitáskor már ötödik éve nem volt köztünk ? 2009-ben hagyott itt minket. Emlékét azóta is ápoljuk, dalait azóta is hallgatjuk, történeteit azóta is meséljük. A Kossuth-díjas művész idén lenne 75 éves ? többek között ez alkalomból nyílt meg a kiállítás, melynek anyagát a Cseh Tamás Archívum bocsátotta a galéria rendelkezésére.
Gross András a tárlat megnyitóján elmesélte, hogy Ágoston Alexandra hozta össze őket a Cseh Tamás Archívummal, melynek munkatársai nagyon nyitottak voltak, mikor felmerült a kiállítás ötlete. Sőt: a galériában megvásárolhatók az archívum által kiadott képeslapok és albumok, melyek bevételéből szeretnék finanszírozni a tárlatot.
Cseh Tamás, a grafikus
Cseh Tamás az egri Tanárképző Főiskola rajz szakán végzett a hatvanas években, majd tíz éven át rajztanárként dolgozott. Vizuális érzékenyége és rajztehetsége egészen fiatalon, már az általános iskolában megmutatkozott. Bár a zene iránti elköteleződése a hatvanas évektől az előadó-művészet felé terelte, ez az időszak a kezdődő zenei pálya, a bakonyi indiántábor és a tanári munka mellett grafikusi és festészeti munkái miatt is izgalmas számunkra ? a Gross Arnold Galéria ebből az időszakból mutat be alkotásokat: az egészen fiatal kori indián témájú illusztrációkon át az eddig még be nem mutatott különböző műfajú grafikákig.
Amint bezár a tárlat, az alkotások, melyek válogatásában a család nem vett részt, visszakerülnek az archívumba ? ahol talán a legjobb helyen is vannak, hiszen ahogy Gross András a Kultúra.hu kérdésére elmondta: szerinte a dalnok ezeket nem is a világnak, nem is kiállításra szánta.
Bár Cseh Tamás nem hagyott hátra komplett, összefüggő életművet, mégis széles spektrumot ölelnek fel a kiállított, cím és dátum nélküli munkák, melyek fragmentumok tehát. Az ezekben az alkotásokban tetten érhető témaválasztás és a grafikai-képi megoldások viszont megcsillantják a rajzoló, a festő tehetségét, a képek erejét. A galéria falain egy fiatal festő, grafikus és rajztanár néhány jellemző munkáját láthatjuk palackba zárt üzenetekként ? és ha jó nyomolvasók vagyunk, figyelünk a témákra, valamint a vonalakra, akkor sok mindenre választ kaphatunk ? hangsúlyozta megnyitóbeszédében Szilágyi Gábor művészettörténész, a kiállítás kurátora.
És hogy mit láthatunk a műveken?
Indiánok, totemszerű figurák, néhány vonalból összerakott karakterek, linómetszetek, képregényrészletek, képversek, amelyek emberfigurákat ábrázolnak ? sorolta a művészettörténész. Ha nem is illeszthetőek be ezek a képek a kor aktuális tendenciái közé, nagyon árulkodóak: a sokféle stílust vegyítő munkák a próbálkozásokat mutatják, az embert formáló versek, amelyek egy figurát, egy karaktert írnak le, mégiscsak emberek, karakterek körvonalainak megrajzolásairól szólnak, és a létüket írják körül, a képregények rajzolt világai pedig a régi utcákat, tereket ábrázoló munkákkal együtt a képi világokba való menekülés különböző útjai. Az indián-tematikájú képek pedig a legszemélyesebb világ rögzítései, illusztrációszerűen elmesélt tükörképek. A Bakonyban indiántábort, nem túlzás: életformát létrehozó Cseh Tamás indiánvilága a ?60-as évek elején az akkori kor legnagyobb kritikája lehetett. A tábori játékok fantáziával keveredő lenyomatai ezek a rajzok, melyek a legnagyobb hangsúlyt kapják a kiállításon. Egzisztenciális kérdések, motívumkeresés, játékosság ? mindez megjelenik a műveken, melyek létállapotot rögzítenek és egy kezdő alkotóművész gondolataiba engednek betekintést ? osztotta meg velünk Szilágyi Gábor.
A kiállítás március 3-áig tekinthető meg a Gross Arnold Galériában nyitvatartási időben.
A galéria-kávézót Gross Arnold, a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus, festőművész és fia, Gross András nyitotta; a hangulatos kis hely a Gross-féle világ emlékének ápolása mellett az alapító szándéka szerint helyet ad a manapság talán kevésbé népszerű grafikai műveknek. A kiindulópont pedig Gross Arnold Beszélgetés a barátságról című műve volt, melynek szellemiségét szeretnék továbbvinni a galéria/kávézó létrehozásával.
Szíjjártó Anita
