Az i.sz. 3. századra datált hajóroncsot fél éve emelték ki a Trapani (Olaszország) melletti Marausa Lido partjai mellett, kétméteres mélységből. A hajó fedélzetén talált agyagedényekben füge, dió, oliva, olaj és hal maradványa volt, valamint cseréptöredékek is előkerültek. Utóbbi olyan egyedülálló darabnak számított, hogy a tengerészeknek megérte a kockázatot annak elszállítása Észak-Afrikából Rómába.
"Ezek kis terrakotta csövek voltak, amelyeket ha egymásba illesztettek, kígyó formájú csempét adtak ki. Az ilyen keramikus formákat a római építők azért alkalmazták, hogy megkönnyítsék vele a boltozatok teherbírását" ? magyarázta Sebastiano Tusa, Szicília Tengeri Hivatalának Főfelügyelője.
A 15 méter hosszú, 5 méter széles hajó Észak-Afrikából ment volna a birodalom fővárosába, amikor körülbelül 1700 évvel ezelőtt elsüllyedt, valószínűleg akkor, mikor a Birgi folyót próbálta megközelíteni. A tengerészek azért akartak túladni az építőanyagon Rómában, mert ott négyszer annyit fizettek volna érte a kereskedők.
"Azt mondhatjuk, hogy tolerálták az ilyesfajta tevékenységet, amivel a tengerészek az alacsony bérüket tudták kiegészíteni" ? mondta el Tusa. A tetőcserepek később számos helyen felbukkantak (Szirakuza, Catania, Marsala és Motya), például a késő római kori Piazza Armerinánál is ilyet használtak.
A kutatóknak nagy szerencséjük volt, mivel az agyag és a tengerifű jó állapotban őrizte meg a leleteket, amelyekből eddig hétszázat sikerült kiemelni. Ezeket most egy restaurálásra specializálódott laboratóriumban vizsgálják Salernóban, a hajót várhatóan a helyi múzeumban fogják kiállítani két éven belül.
