A "nagy háború", ahogy az első világháborút nevezték még a második nagy világégés előtt, meghatározó szerepet játszott a XX. században, hatalmas költségével és hiábavalóságával pedig örökre belevésődött Európa tudatába. Ez volt a világ első modern, gépesített háborúja, de az önkéntesek millióinak hozzáállása, szenvedése és önfeláldozása mára már szinte idegennek hat.
A franciaországi és belgiumi temetők és háborús emlékművek a mai napig eredeti állapotukban láthatók, csendben üzenve látogatóiknak. Északkelet-Franciaországban, a Somme folyó közelében áll a gigantikus Thiepval Emlékmű, amely 72 ezer angol és nemzetközösségi katona nevét őrzi. Nekik nincs sírjuk, mert szétroncsolt maradványaikat sohasem találták meg. De a kisebb angol temetők sem kevésbé megindítóak: a legtöbbjük csak néhány sírkőből áll, amelyen egy név vagy "a nagy háború egyik katonája" felirat olvasható. A fű gondozott, a sírokon virágok pompáznak. A csendet csak a szél susogása és néha egy távoli traktor hangja zavarja meg.
1916. július 1-jén azonban több tízezer katona menetelt ezen a helyen a biztos halálba. Azt a parancsot kapták, hogy lassan haladjanak előre a 28 kilométeres frontvonalon. Parancsnokaik biztosak voltak abban, hogy a tüzérség bombatámadásai minden ellenséges német katonát megöltek, minden szögesdrótot és fedezéket leromboltak. Tévedésük az angol hadtörténet legvéresebb napjához vezetett: a hétszeres túlerőben lévő németek a Somme folyó menti ütközet első órájában harmincezer katonát öltek vagy sebesítettek meg. A nap végén húszezer angol és nemzetközösségi katona feküdt holtan, harmincezer pedig megsebesülve. A csata, amely a Verdunt védő franciákat akarta tehermentesíteni, november közepéig tartott, amikor is az angolok lefújták.
Északabbra, az újjáépített Arras közelében, Neuville-St-Vaast mellett áll a német hadi temető, ahol fekete vaskeresztek alatt 44833 német katona nyugszik. Itt azonban nem érződik békesség: a temető a névtelen és gépesített halált idézi, vádat és figyelmeztetést jelképez. A világ azonban nem figyelt erre a figyelmeztetésre: a Thiepval emlékművet és a kanadai Vimy emlékművet ugyanis az 1930-as években állították, néhány évvel a második világháború kitörése előtt.
Az I. világháború az újfajta hadieszközök miatt korábban nem tapasztalt méretű emberáldozattal járt. A hosszú harcok teljesen lepusztult, sík területekké változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt meg, azonban a pipacs, igénytelenségének köszönhetően, a kevés kivételhez tartozott. Ez ihlette meg John McCrae-t, a vermonti egyetem korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a kanadai tüzérségben.
Az ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát és barátját, Alexis Helmert, és temetésére efelett érzett bánatában írta meg "A flamand mezőkön" (In Flanders Fields) című versét. A vers 1915-ös megjelenése után gyorsan népszerűvé vált. Ismerje meg az első világháború áldozatainak szimbólumát!
