Cserépfalvi Imre élete és öröksége

Cserépfalvi Imre Deutsch Imreként látta
meg a napvilágot a Bükk-aljai Cserépfaluban. A család apai ága több nemzedéken
át a falu lakója volt, édesapja, Deutsch Sámuel kereskedő és szénégető a
szülőfaluhoz kötődő emlékei miatt vette fel később a Cserépfalvi nevet. Imre csupán
gyerekkora néhány évét töltötte a faluban, ugyanis édesanyja nagy gondot
fordított a taníttatására, így az elemi iskolát már Egerben fejezte be, 1910-ben
pedig az ottani főreáliskolába került.

Az érettségi után, 1918-ban bevonult
katonának, de mivel a háború nemsokára véget ért, még az év végén beiratkozott a
budapesti orvosi karra. A Tanácsköztársaság ideje alatt katonaorvosként
szolgált a Vörös Hadseregben, részt vett a felvidéki harcokban. A román
betöréskor Szolnokra vezényelték, itt érte a front összeomlása. Csehszlovákiába
menekült, onnan hazatérve Budapesten folytatta tanulmányait, majd elhatározta,
hogy Franciaországba utazik. Az ehhez szükséges anyagi fedezet megteremtéséért
három éven át dolgozott, és 1923-ban elhagyta az országot.

Párizsban közgazdaságtant és jogot tanult,
mellette pedig a megélhetésért lovakat csutakolt, és az Hachette Könyvkiadó
raktárában volt anyagmozgató. Pár év múlva azonban előrelépett: kézirat-előkészítő,
majd a kiadó külföldi szállításokkal foglalkozó vállalatának munkatársa lett, ahol
nyelvtudása miatt (4 nyelven beszélt tökéletesen) tolmácsként és titkárként
alkalmazták.

De Párizs nem csak a könyvkiadói munka
terén szerezhető tapasztalatok miatt volt fontos Cserépfalvi Imre számára,
hanem azért is, mert ott került szoros barátságba József Attilával, aki
összeismertette a francia fővárosban élő más magyar írókkal, költőkkel. József
Attila keltette fel benne az irodalmi érdeklődést, illetve ő beszélte rá arra
is, hogy térjen vissza Magyarországra.

1928-ban Cserépfalvi hazatért Budapestre, és az Hachette magyarországi képviseletének vezetője lett. A következő évben a Váci utcában megnyitotta a Libraire française elnevezésű francia könyvesboltot, ahol francia nyelvű könyveket, folyóiratokat árusított. Közben az akkori magyar irodalom ismert alakjaival is jó kapcsolatokat épített ki, ők pedig arra buzdították, hogy legyen a fiatal irodalmárok kiadója. Tulajdonképpen ezek hatására született meg saját könyvkiadója és könyvkereskedése, a Cserépfalvi Könyvkiadó.

Kiadójának első, irodalomtörténeti jelentőségű tette József Attila utolsó, Nagyon fáj című verseskötetének piacra dobása volt 1936-ban. A kötetet azonban az akkori közönség nagy közönnyel fogadta (csupán száz példány kelt el a hatszázból), és az áttörést csak Ráth-Végh István A könyv komédiája című kiadványa hozta meg, 1937-ben.

Később a szépirodalom mellett olyan értékes szociográfiai munkák is megjelentek a Cserépfalvi Kiadó gondozásában, mint Szabó Zoltán A tardi helyzet vagy Kovács Imre A néma forradalom című műve, de ugyancsak itt jelent meg Karinthy Frigyes Üzenet a palackban című kötete és Radnóti Miklós Meredek út című, 1938-as verseskötete is.

Cserépfalvi Imre vállaltan baloldali érzelmű ember volt. A második világháború idején részt vett az ellenállásban, 1942 elején letartóztatták, börtönbe zárták, ahonnan csak szeptemberben szabadult. A német megszállás után hamis papírokkal bujkált, a háború után egy ideig a Szikra Kiadó vezetője volt, majd 1946-ban a Könyvkiadók és Kereskedők Egyesületének elnöke lett. Közben újjászervezte saját kiadóját is, ám azt 1950-ben államosították. Cserépfalvi ekkor a visszavonult, a méhészkedéssel vigasztalódott, és csak öt év múlva jelent meg újra a könyvszakma porondján, a Corvina Kiadó igazgatójaként.

1963-ban a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Tájékoztató Központjának vezetője lett, ahonnan 1967-ben nyugdíjazták. 1989-ben részt vett a nevével fémjelzett kiadó újraindításában, ám 1991-ben, hosszan tartó betegeskedés után, 91 éves korában elhunyt. Szülőfalujában 1998-ban emlékszobát avattak, 2000-ben emlékoszlopot állítottak tiszteletére – Pauer Gyula szobrászművész alkotását.

Cserépfalvi Imre jelentőségét illetően Szkárosi Endre költő-irodalomtörténész korábban úgy fogalmazott: a könyvkiadó legfőbb érdeme az volt, hogy bátor módon formálta az akkori kortárs magyar irodalmat.

A Cserépfalvi Kiadó főként a József Attila-életmű feldolgozásáért és a Szép Szó című folyóirat elindításáért ismert, de fontosak az általa felkarolt szociográfiai, történeti és falukutató írók munkái is. A kortárs világirodalomra való nyitottságát pedig jól mutatja, hogy nála jelentek meg többek között André Malraux, André Gide, Louis Aragon és Paul Éluard művei

Nyitókép: Cserépfalvi Imre az otthonában 1960-ban. Forrás: Fortepan. Adományozó: Hegedűs Judit.

V. Nagy Viktória