A kalandos cím végtelen hómezőkre nyit kilátást, de valójában egy sakkmegnyitás neve, vagyis sehova sem utazunk, hanem néhány budapesti kitérőt leszámítva szinte végig egyetlen településen, Piliscsabán vagyunk és maradunk. De a regény mintha valóban azon lenne, hogy szélesebbre nyissa a horizontunkat, hiszen ami történik, azt több áttétellel végső soron a Szovjetunióból irányítják, és úgy tűnik, van (menekülő)út a másik irányba is: Ausztrián át a szabad világba, egy jobb életbe. A Szibériai csapda világa azonban végletesen és reménytelenül zárt.
A sakkal való összefüggés azért is fontos, mert nem egészen biztos, hogy az imént jelzett terek, távlatok a regényben valóban léteznek, és valójában nem egy sakktáblán vagyunk. Nem biztos, hogy a szereplők valóban emberek, és nem sakkfigurák; hogy a Szovjetunió, a Nyugat, Piliscsaba és Budapest itt nem csak kulisszák, amelyek a játszmához képzelt hátteret biztosítanak. A regény alakjai ugyanis mintha légüres térben mozognának, a reggeli közben (!) kezükben tartott Szabad Nép mintha csak filmes kellék lenne, és valójában nem is olvasnák, sőt mintha ők maguk is inkább a Westworld emberi robotjai lennének, mint valódi, hús-vér, érző lények.
Csonka ezredes (ennek beszélő névnek kell lennie) viselkedése egy sakk-kedvelő ÁVH-s őrnagy szerint kiszámítható, ez teszi hasonlóvá egy sakkfigurához. Az őrnagy úgy véli, az akták alapján eléggé ismeri Csonkát ahhoz, hogy csapdát (szibériait) állítson neki. A terv részeként két politikai tisztet küld az ezredes által vezetett piliscsabai laktanyába, akik látványos nyomozásba kezdenek. Ám Csonkának is megvan a maga terve, méghozzá egy olyan terv, amelynek sikere esetén pár nap múlva az egész sakkozósdinak vége lenne, a kizárólag a rákosista Magyarországon érvényes játékszabályok pedig legalább az ő és családja számára egyszer s mindenkorra érvényüket vesztenék. A kérdés az, hogy melyiküknek sikerül jobban bejósolnia a másik lépéseit, és a saját lépéseibe beépítenie ezt a tudást. Úgy lépni, hogy valamit, ami még nem történt meg, már eleve figyelembe vegyen a lépéseivel.
Milyen értelemben csonka az ezredes? Többfélében is. Korábban a Rajk-perben elítélt, majd kivégzett Pálffy oldalán, a katonapolitikai osztály tisztjeként maga is sok törvénytelenségben vett részt; kínzásokat, kényszervallatásokat vezetett. Bűnös múltjával azonban, úgy tűnik, azóta leszámolt. Ám éppen ennek részletei nem tisztázódnak tökéletesen. Mi okozta, hogy meghasonlott önmagával? A lelke mélyén egész pontosan hogyan viszonyul a rémségekhez, amelyeknek elkövetője volt?
A feleségével elhidegültek egymástól, és egy piliscsabai pincérnő a szeretője, akibe szerelmes. Mégis őt hagyná itthon, és a feleségét meg a lányát vinné magával Nyugatra, főképp a lánya miatt, aki a legfontosabb számára az életben. Nemcsak erkölcsi értelemben csonka tehát, hanem szándékai sem egészen világosak, átgondoltak. Csonka úgy általában, mint ember. Mintha a tulajdonságai halmazából nem állna össze egy ember, egy személyiség, egy érthető karakter.
A regénynek a körülbelül a századik oldalától kezdődő kétszáz oldala elemi erővel rántja magával olvasóját: a párviadal (játszma) új meg új lépéseivel, fordulataival arról győzi meg a szerző, hogy egy zseniális ellenálló képes lehet túljárni az embertelen mechanizmus működtetőinek eszén. Minden, amit egy embertelen rendszer elembertelenítő hatásáról gondolunk, ezeken a lapokon mintha erejét vesztené; mintha volna kiút. De ez talán már a mese kategóriája, vagy pedig egy egészen kivételes, megkérdőjelezhetetlen erkölcsű és tiszta fejű hőst kívánna, aki minden gyanún kívül és felül áll. Emiatt a következő csaknem kétszáz oldalt különösen fájdalmas ébredésként éljük meg. Nehezen viselhető megrázkódtatás, hogy miután szép álmainkat kidörgöljük a szemünkből, egyáltalán semmink sem marad.
Az eddigiek alapján talán már világos: ennek a regénynek nincsen hőse. Kezdetben Csonkát hisszük annak, de ő fokról fokra méltatlanná válik a bizalmunkra. Amíg csak lehet, tartjuk magunkat, és mindent elkövetünk, hogy ne kelljen tőle elpártolnunk, de ő mintha egyenesen arra esküdött volna, hogy minden illúziónk alaptalanságát bizonyítsa. Minél jobban ráközelítünk, minél inkább érteni akarjuk, annál zavarosabbá és elveszettebbé válik. Személyiségének titkát kutatva legfeljebb addig jutunk, hogy alkoholbeteg, aki azért iszik, hogy egzisztenciájának reménytelenségéről legalább időről időre megfeledkezhessen, és bűntudatát eliminálja.
Csonka hősnek kínálkozik, és jobb helyen, jobb időkben, szerencsésebb esetben a hősünk is lehetne. De Rákosi Magyarországán nincs hely a hősöknek. Vagy azért, mert megölik őket, vagy azért, mert ők maguk ölik meg magukban az embert.
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda. Alexandra Kiadó, 2020
A nyitókép a Libertine könyvesboltban készült. Fotó: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert
