Miként ért meg önben a döntés, hogy kilép a zenekarból?
Egy évvel ezelőtt említettem először a zenekarnak, hogy körvonalazódik bennem ez a döntés. Ahogy ők sosem hagytak cserben engem, úgy én sem akartam őket cserbenhagyni. Amíg nem találtunk jó megoldást a helyzetre, parkolópályán volt a kilépésem. Nagyon hálás vagyok a zenekarnak, mert a huszon-egynéhány évvel ezelőtti súlyos autóbalesetem idején elképesztő összefogást élhettem meg velük.
Együtt küzdöttünk meg azért, hogy megmaradjon a zenekar, és úgy érzem, Isten áldása van azon, hogy sikerre vittük a dolgot. Nekem személy szerint az is nagy küzdelmet jelentett, hogy ezt követően fémcsavarokkal a testemben kellett koncerteznem, és úgy kellett színpadon állnom, mintha semmi gondom nem lenne. A Csík Zenekarnak nagyon intenzív, aktív élete van hál’ Istennek, de az ember egy idő után elfárad, lelassul.
Úgy érzem, a hagyományos módon idén is közelgő Óévbúcsúztató koncertünk – amelynek az esti időpontja előtt délutáni ráadáskoncertet is tartunk – jó alkalom a búcsúzáshoz. A december 30-i születésnapom kapcsán jött létre ez a produkció, ahol a közös muzsikálást és a közönséget egyaránt ünnepeljük. Mindemellett én kerek évfordulót ünneplek, hatvanéves leszek. Nem gyászhírként érdemes kezelni a kilépésem, hanem egy megújulás kezdeteként. Hiszen az egész zenekar azon dolgozott az elmúlt évben, hogy jó megoldást találjunk.
Miért épp Gál Tibor érkezik az ön helyére, miért rá esett a választás?
Tibor ugyan csak tizenkilenc éves, de igazi kis csoda a maga tudásával. A Felszállott a páva című népzenei műsorban Az év legjobb férfihangja díját kapta, ezt követően a Sarjú Bandával lépett fel. Általa olyan fiatal erő kerül majd a társaságba, aki talán új ritmust, új ízt hoz a zenekar életébe.
Továbbra is támogatom őket, ha szükség van rá, és biztos lesz olyan rendezvény is, ahova meghívnak vendégművészként. Az én saját döntésem, hogy ezt követően lassabb tempóval élem az életem, de bevallom, előadóként nem tudom és nem is akarom teljesen elhagyni a színpadot. Van jó néhány olyan produkció – irodalmi és adventi műsorok –, amelynek továbbra is részese leszek.
Van egy népzenei, világzenei produkcióm is, amelyen belül a nekem jóleső, lassabb lüktetéssel továbbra is közvetíthetem az értékeket a közönségünknek. Tehát a Csík Zenekar számára ez egy megújulás, számomra pedig egy mérföldkő. Egy fontos döntés, ami miatt összeszorul a szívem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fog fájni egy kicsit, ha színpadon látom őket, de a realitásokat szem előtt tartva léptem ki. Úgy hiszem, ez egy olyan döntés, ami által mindenkinek jó lesz – remélem, a majdani, megújult Csík Zenekar hallgatóinak is. Én is teszem majd a dolgom, és bár kicsit nyugodtabb tempót diktálok majd, találkozhatok a közönséggel.
Miként képzeli el a jövőt a zenekar nélkül, ami harminchat éve szervesen meghatározza az életét?
Fontos tényező a harminchat év. Ez a zenekar az életem egyik gyümölcse, nehéz félretenni – de nyomatékosítom: nem is igazán félretételről van szó. Idén még együtt muzsikálunk és ezt követően is lesznek közös produkcióink. Ez nem végérvényes búcsú. Emellett vannak olyan többéves produkcióim, amelyekkel továbbra is foglalkozni fogok – ilyen például az Adagio című irodalmi műsor, ami a népzene és az irodalom sajátos találkozója. Tizennégy éve létrehoztam egy népzenei tanszakot a Kecskeméti Kodály Iskolában, és a hosszú évek óta végzett tanítás is fontos része marad az életemnek. Nem utolsósorban folytatom a közös zenélést a Mezzo Zenekarral, amelynek a tagjaival népzenét, világzenét játszunk. Velük kárpótolni tudom magam a közönségnek való zenélés, koncertezés terén, de a Csík Zenekarban tapasztaltnál sokkal visszafogottabb tempóban.
Miként értékeli a zenekarban töltött harminchat évét?
Nagyon hálás vagyok a Csík Zenekar tagjainak, zenészeinek az elmúlt években együtt átélt küzdelmekért. Bármilyen helyzetben – mély gödrökben és elképesztő magas sikercsúcsokon egyaránt – helytálltak és kitartottak mellettem. Jó példa erre, hogy az említett balesetem után is vissza tudott térni az életbe a zenekar.
Olyan zenészbarátságok és produkciók jöttek létre, amelyekre senki sem számított. Hiszen meghatározó jelentőségű a zenekar munkája – remélem, hogy a magyar zenetörténet fontos részeként emlékeznek majd rá. Az a legfontosabb, hogy mindaz, amit együtt elkezdtünk, most nem fejeződik be, nem áll le, továbbra is menni és működni fog.
Sokszor küzdelmesen dolgoztam a zenekarért, igyekeztem megtartani. Öröm és büszkeség számomra, hogy a zenésztársaim folytatják, amit együtt elkezdtünk. Drukkolni fogok nekik.
Mit üzen azoknak az embereknek, hallgatóknak, akikre hosszú évek óta van hatással a Csík Zenekarban végzett munkásságával?
Köszönöm nekik a tiszteletet, szeretetet és bizalmat, amit mindig tapasztalhattunk a koncerteken, és ugyancsak köszönöm a folyamatos érdeklődést és törődést. Azt hiszem, hogy ennél a köszönetnél többet akkor fogok tudni adni, ha újra látnak esetleg más produkciókban vagy a Csík Zenekar vendégeként. Bátorítom őket, hogy őrizzék meg az eddig felénk tanúsított türelmet, bizalmat és szeretetet, és köszönöm, ha így tesznek. Szeressék továbbra is a Csík Zenekart, és hát engem is tiszteljenek meg a jelenlétükkel, ha tudomásukra jut, hogy fellépek valahol.
Melyek a legmeghatározóbb, Csík Zenekar kapcsán tapasztalt élményei, amelyek erőforrásként szolgálnak a folytatáshoz?
Például az, hogy együtt muzsikálhattunk erdélyi zenészekkel, filmet készítettek velünk, és örök élmény a Most múlik pontosan című Quimby-dal-feldolgozásunk kapcsán megélt siker is, ami országos ismertségűvé emelte a zenekart. Az is felejthetetlenül nagy dolog számomra, hogy a Sydney-ben tartott olimpián más előadóművészek társaságában mi is képviselhettük a magyar kultúrát 2000-ben. Emlékszem, az egyik esti vacsora után épp kalotaszegi népzenét játszottunk, és amikor egyszer csak hátrafordultam, ott láttam magam mögött a Syrius nagymesterét és frontemberét, Jackie Orszáczkyt, aki boldogan mosolyogva figyelt minket.
A zenélésünk után gratulált nekünk, és megemlítette, hogy jólesett neki hallani ezt a muzsikát, a magyar népzenét. A Csík Zenekar által képviselt hozzáállás és törekvés az, ami továbbra is erőforrásként szolgál számomra. Mindig arra törekedtünk, hogy minél igényesebben, minél precízebben és pontosabban játsszuk a zenét és minden szempontból fontos legyen, amit csinálunk.
Hogy készül a december 29-i, óévet és önt egyaránt búcsúztató koncertre?
Leginkább így: folyamatosan. (nevet) Folyamatos munkával, gyakorlással és próbával annak érdekében, hogy jól felkészülten, örömmel és nyugodt szívvel álljak a közönség elé.
