Az M44-es autópálya építkezéséhez kapcsolódó munkálatokon 194, a Kr. utáni 5. század utolsó harmadától a 6. század közepéig keltezhető temetkezést tártak fel.

A temetkezések többsége rabolatlanul őrződött meg, csak mindössze harminc sír esetében fedezték fel korabeli fosztogatás nyomait. A jól rekonstruálható korabeli temetkezés alapján megállapítható, hogy a gepidák halottaikat esetenként nagy méretű rönkfák kivájt belsejébe helyezték el, amelynek két végét lezárták. Ennél gyakoribb volt azonban, hogy az elhunytat egy félbe vágott, szintén kivájt rönkbe tették, majd a tetejét deszkával fedték, így temették a földbe.

Wilhelm Gábor ásatásvezető régész

Gepida szokás szerint az elhunytat teljes viseletében és jó néhány használati tárgyával együtt temették el, ezért például a csontból készült fésűkből 130 került elő, köztük egy tokkal rendelkező, amelyikhez hasonlóról nincs tudomásuk. A férfiakat fém csatos övvel és tarsollyal helyezték a sírba. A halott társadalomban betöltött helye szerint találtak vasból, bronzból, ezüstből és egy csontból készült csatot is. A tarsolyban többnyire tűzszerszámokat: csiholót és kovaköveket tartottak, de volt olyan, az övön, hátul viselt erszény, amelyik csipeszt és pénzérméket is rejtett.

A nők viselete díszesebb volt, a halottakat gyöngy nyaklánccal, nemesfém fibulákkal temették el. Az ékszereket különféle színű üvegből, borostyánból, kalcedonból, illetve karneolból, vagyis akár féldrágakőből is készült gyöngyökből állították össze. A nyakláncok részeként találtak néhány bronzból készült fémcsüngőt is.

A csaknem kétszáz sír fele gyermekeké lehetett, akiket a jelek szerint a felnőttekével azonos módon és tisztelettel temettek el.

 A temetőben több harcos sírját is felfedezték, kilenc lándzsa, több nyílhegy, tucatnyi harci kés és egy kivételes épségben megmaradt szigony is előkerült. Egy lándzsás harcos szájában Anastasius bizánci császár arany pénzét találták, amely valamikor 494 és 507 között a konstantinápolyi pénzverdében készült. A sír szomszédságában pedig két kardos temetkezést is feltártak, az egyik fegyver markolatgombján rekeszberakásos, gránátköves arany díszítéssel, ilyen eddig ismeretlen volt a gepida területen.

A germán nyelvcsalád keleti ágához tartozó, a mai Lengyelország területéről a harmadik század idején, nagyjából a gótokkal együtt érkező gepidák a hunok egyik legfőbb szövetségesei voltak. Attila seregében az egyik legerősebb csapategységet a nehézgyalogos, harcos gepidák alkották. Később azonban egy lázadás élére állva legyőzték, majd ki is űzték a hunokat a Kárpát-medencéből. Létrehozott királyságuk három tömbje a mai Erdély területén, a Tisza mentén és a Szerémségben volt.

A temető leletanyagát 2020 őszén a szolnoki Damjanich János Múzeummal közösen állítják majd ki. A szolnoki szakemberek ugyanis 2015-ben Tiszapüspöki határában szintén egy gepida temetőre bukkantak.

Nyitókép: Hajdrik Gabriella régész technikus Tiszaug közelében talált egysoros csontfésűt mutat.

Fotók forrása: MTI/Ujvári Sándor