Csoóri Sándor 1930-ban született Zámolyon, 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orosz Intézetében tanult. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953. és 1954. között az Irodalmi Újság, ezt követően, 1956-ig az Új Hang munkatársa volt. Dolgozott a Műszaki Egyetem újságjánál is, és 1968-tól húsz éven át a MAFILM dramaturgja volt. Életét a diktatúra ellen folytatott küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vetette ? erről több ezer oldalnyi dokumentum tanúskodik ?, szilenciummal sújtotta, és az 1950-es évek közepétől évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjakat sem munkásságáért.
Első versei 1953-ban láttak napvilágot, első kötete, a Felröppen a madár 1954-ben jelent meg, ezt követően kapta meg először a József Attila-díjat. Munkásságát, szerepvállalását 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal, 1985-ben és 1995-ben, valamint 2004-ben Az Év Könyve-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is. A Kossuth-nagydíjat 2012-ben, a Nemzet Művésze címet 2014-ben kapta meg. A népi-nemzeti ellenzék vezetője, a rendszerváltoztatás meghatározó egyénisége, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítója, később elnökségi tagja volt. Emellett ő volt a Hitel folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke 1988-tól, 1992-ben pedig ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását.
Az alkotót hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál szeptember 12-én kora hajnalban. A magyar kormány Csoóri Sándort saját halottjának tekinti. Csoóri Sándor életében a nemzet lelkiismerete volt ? fogalmaz az MTI-hez eljutatott közleményében a Kormányzati Tájékoztatási Központ. ?Csoóri Sándor halálában ott a magyarok gyásza és ott a magyarok hálája az egyszeriért, a megismételhetetlenért, ott az elmúlt keserves történelmi kor vége, és ott a reményekkel és küzdelmekkel is teli új kor kezdete is. Legyen erőnk és kitartásunk búcsúzni az embertől és vállalni az életművet? ? áll a dokumentumban, kiemelve: Csoóri Sándor ?az élő lelkiismeretnek kettős felelősségét? hagyta az utókorra: ?végiggondolni az ő gondolatait és végigmenni az ő keskeny útján?.
Csoóri Sándortól az egyik legszebb versével búcsúzunk:
Elengednélek, visszahívnálak
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a nap, mint a végzet ?
egész testemmel
égjek!
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak ?
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat.
Venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
Elengednélek ?
visszahívnálak ?
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
Forrás: MTI
Fotó: MTI/Kollányi Péter
