Csortos Gyula Munkácson született 1883-ban. A Színiakadémia elvégzése után Debrecenben, majd Szegeden kezdte pályáját, ezt követően a Népszínház-Vígoperához és Beöthy László Magyar Színházához került. 1910?től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. 1927-től haláláig a főváros szinte valamennyi színházában vállalt egy-egy szerepet, állandó tagja volt a Nemzeti Színháznak.
Háromszáznál többször játszotta a Liliomot Molnár színművében a Vígszínházban, de játszott Shakespeare-t, Szép Ernőt, O?Neill-t, Ibsent, és megformálta Lucifert Az ember tragédiájában. Nyolcvannál több filmben szerepelt, köztük olyan, mára már klasszikusnak számító műben, mint a Hyppolit, a lakáj, az Egy szoknya, egy nadrág, a Légy jó mindhalálig, vagy Az ördög nem alszik című filmek.
Sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva kamatoztatta tehetségét. Jellegzetes hanghordozása, drámai ereje, érdes humora minden szerepét élettel telítette. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg, azonban a komikusi szerepkörben volt elemében igazán. Különleges, tragikomikus játéka tette őt önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé, aki az életben is mindig tartotta a három lépés távolságot.
Csortos Gyula 1945. augusztus 1-jén hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található, síremlékét Mikus Sándor szobrászművész készítette.
