A tágas tornaterem hibátlan parkettáján fiatal fiúk és lányok egyensúlyoznak látszólag egyszerű bicikliken. A lányok párban, a fiúk egyénileg tekernek, nem hétköznapi figurákra bírva a kerekeket. Olykor kormányostul-kerekestül felágaskodnak, máskor megpördülnek, majd átfordulnak – beleszédülök, ahogy nézem. Schön Martin, a csapat edzője a legkockázatosabbnak tűnő figurákat sorjázza játszi könnyedséggel, és ha nem tudnám, hogy világbajnoki negyedik helyezettről van szó, azt hinném, vakmerősége csupán feltűnési viszketegség, holott számára gyermekkori szerelem teljesedett ki a kétkerekes világban.
A bokodi csapat szinte Martin otthona: az itteni iskolában, évtizedekkel ezelőtt látott először művészikerékpár-bemutatót: „23 éve biciklizem itt, Bokodon, ahol 2001-ben alapítottuk az egyesületet. Jelenleg 15 taggal működünk. Testnevelő tanár vagyok, kilencévesen kezdtem biciklizni. Harmadik osztályos voltam itt, a bokodi iskolában, amikor a sportolók átjöttek Bajról bemutató órát tartani, és hagytak itt három biciklit – azokon kezdtünk el edzeni. Egy-két hónap múlva már versenyekre jártunk.”
Elsőre nem tűnik fel, de amint elkezdünk beszélgetni, azonnal kiderül, mennyire nem egyszerű megszervezni ezt a sportot, és hogy ezek a biciklik több szempontból is speciálisak. Először is az edzésekhez tágas belső tér kell parkettás padlóval, ugyanis az a legsimább és legrugalmasabb felület a különböző figurákhoz. A művészkerékpárokat pedig erre a célra fejlesztették ki: a kerekeik lényegesen lágyabbak az országúti biciklikéinél, hogy a parkettán is lehessen őket nagy sebességgel tekerni. Nincs rajtuk se váltó, se fék, a pedáljaik pedig sokkal közelebb vannak az első kerékhez, mint a normál biciklin, tehát nem felelnek meg a KRESZ elvárásainak, közúton nem lehet és nem is szabad őket használni. Jelenleg négy aktív márka van a világon, hiszen a művészi kerékpározást csak szűk kör műveli. Egy ilyen bicikli ára újonnan 2200–2400 euró, használtan ennek feléért is beszerezhető. A bicikli mellett az öltözék, elsősorban a cipő fontos kellék még: a művészi kerékpározók balettcipőt hordanak, amelynek puha talpa és vékony gumiborítása lehetővé teszi, hogy a sportolók a talpukkal és a lábujjaikkal a bicikli különböző részeibe kapaszkodjanak.
Ezt a sportot nyolc-kilencéves korban érdemes elkezdeni, amikor a gyerek még elég bátor ahhoz, hogy merész figurákat is kipróbáljon. „Próbálkoztunk hat-hétéves gyerekekkel is, de abban a korban még nem mindegyik érett ahhoz, hogy tartósan koncentráljon és végigcsinálja a gyakorlatokat. A törzsizom edzése nagyon fontos ebben a sportban, és a biciklin való kézenálláshoz a vállakat is meg kell erősíteni. Ezért kézenállásedzéseket is szoktunk tartani. A bordásfal mellett is lehet gyakorolni, és egyéb eszközeink is vannak, mint például a felfüggesztett kötél, ami nagy segítség a bonyolultabb figurák begyakorlásához. Iskolaidőben heti három edzést tartunk” – mondja Martin.
Aki még nem látott művészikerékpár-versenyt, talán el sem tudja képzelni, hogy ilyen bringákon több száz különböző nehézségi fokozatú figurát is be lehet mutatni. „A versenyen egyesével fölmegyünk a 11-szer 14 méteres pályára, ahol három különböző méretű felfestett kör az irányadó. Elkezdünk körbetekerni, és bemutatjuk az elemeket. 14 éves kor alatt maximum 25 elemet lehet bemutatni; afölött már harmincat, mindössze öt percben. A harminc elem összeadott pontértéke a maximálisan elérhető pontszám.”
A magyar válogatott igen szép helyezésekkel képviseli hazánkat a nemzetközi mezőnyben. Schön Martin többször is világbajnoki negyedik helyet hozott haza, a fiúk junior párosa a tavalyi EB-n a harmadik helyen végzett. Az edző szerint azonnal látszik, ha valaki tehetséges: az egyensúlyérzék és a koncentráció a legfontosabb. Akinek ezek megvannak, annak csupán kitartásra van szüksége a sok gyakorláshoz. Ám amilyen kevesen űzik ezt a sportot világszerte, annyira erős a mezőny. „Mindig van jobb, akivel meggyűlik a bajunk, de az én tapasztalatom az, hogy hosszú távon a szorgalom dönt. Sok sportágra mondják, hogy olyan, mint egy család, de a miénk tényleg az: mindenkit ismerünk, mert az egész világon sem vagyunk túl sokan.”
A riport a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
A művészi kerékpár egyéni számai is látványosak, de páros, sőt négyes „fogatokban” is gurulnak a pályán. Az együtt mozgás titka a koncentrált, ám egymásra is fókuszált figyelem. Balogh Vivien és Sugta Julianna harmadik éve versenyez együtt, mindketten egyéniből váltottak párosra. Vivien hétéves korában kezdett el művészi bringázást tanulni, majd 22 évesen négyéves szünetet tartott, de hamar rá kellett jönnie: számára a világ két keréken tud igazán kiteljesedni. Ő kereste meg Liát – aki 2007 óta űzi ezt a sportot –, hogy együtt folytassák, és most már bizonyítottan eredményes együttműködésről számolhatnak be: világbajnok nyolcadik helyezésük, EB hatodik helyezésük és magyar bajnoki címük is van.
Szívesen tartanak bemutatót az ország különböző településein, hogy minél több gyerek megismerhesse ezt az elegáns, technikai bravúrokban gazdag sportágat, amiről még nézőként sem gondoljuk, hogy „csak” sport. „Amikor bemutatóra készülünk, rendszerint 15 perces műsort rakunk össze, ami nagyon kemény munka, ha belegondolunk, hogy a versenyidő csak öt perc. Párosban még jobban kell koncentrálni, mint egyéniben, mert a másikra is figyelnünk kell – mondja Lia, aki artistaképzőben végezte a középiskolát, és idén szerezte meg sport és rekreáció szakos egyetemi diplomáját Győrben. Célja láthatóbbá és elismertebbé tenni ezt a sportágat Magyarországon. „Úgy érzem, Magyarországon ez a sport még nem kapta meg a megérdemelt figyelmet. Nincs edző és képzés: egyáltalán nincs oktatási rendszer, ami rangot és stabilitást adhatna neki. Missziómnak érzem, hogy ezen változtassak.”
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el.
Fotók: Kurucz Árpád
