A fentebbi szóújítások megfejtéséhez nem szükséges nyelvi lángész. Az egy évtizeddel ezelőtt elhunyt, sokoldalú ? az egykori Lúdas Matyiból is ismert ? illusztrátor, viccfabrikátor Kertész N László egy kis vizuális filozófiával megbolondított, a kulturális emlékezet tárgyi örökségére montázsosan szívesen utaló, groteszkül darabos rajzai a grafika és a karikatúra szavak összeolvasztásával nyerték el jellemzésüket. A társánál majdnem húsz évvel fiatalabb (1962-ben született) Ördögh Ottó humorista, meseíró, filmesztéta, tanár szövegbélyegei pedig nem esnek távol a Karinthy Frigyes megkerülhetetlen Így írtok ti-paródiáinak vonzásában keletkezett újabb karinthkatúráktól (az irodalmi torzképeket Timár György keresztelte el ekként). Ám noha Ördögh kiadott már egy köteg VIP-et (világirodalmi paródiát), itt inkább a Karinthy tervezte, soha el nem készült ?Nagy Enciklopédia? szellemi örökösének mutatkozik, néhány fejezetes ?kis enciklopédiájának? ötletciklonjával: enciklonjával.
Írásban is megvalósítható a stand-up comedy, a dumaszínház (melynek mintegy díszlete az ábrák garmadája), derül ki a Scolar újdonságából. A cucc?vicc összecsengésre épített könyvecske ?lexikonjában? a következő fejezetek kaptak helyet: Kulcsok, Órák, Szemüveg, Szappan, Töktyű/Lábtyű/Kesztyű, Kancsó, Táska, Pénz, Ordó, WC-papír, Írószer, Légvár. (A töktyű nem fejfedőt jelent, hanem kb. olyan fügefalevelet, amelyre Ádám apánknak volt szüksége.) E cuccok (a légvár nem egészen az, ki is lóg a különféle okokból meg-megbomló sorból) nyelvi, poénos felleltározása képezi a százötven oldalnyi nevetésforrást. Például az írószerek közt felbukkan Az alkoholos toll, ezzel a definícióval: ?Kizárólag részeg íróknak, akik már eleve be vannak tintázva. Csak dőlt betűs íráshoz. És sorok között támolygáshoz?. E három mondatból is érződik az élőbeszédre felhúzott humor: szüneteket tartva ér el hatást a fokozás, kötőszóval kezdődik a slusszpoén mondata. Egységnyi humorként bőséges a dózis. Minden szava a helyén.
A Cucc egészéről ugyanez nem állítható. Az egyszavas nyelvi abszurd(itás)tól az aforizmán és szócikken át az Örkény István zsenijét idéző egypercesnovella-szerűségig sokféle módon gondolkodtat és kacagtat Ördögh, ám sokszor elnyújtottabbat, fecsegőbbet ad a kívánatosnál. Megtold, rátesz egy lapáttal, túlbeszél. Cucccol. (Paradox módon karikatúra és szöveg együttese önmagában is fenyeget bőbeszédűséggel: az egyik illusztrálhatja a másikat.) A Nemzeti szappan ??lemossuk az alázatot?? szóvicce tökéletesen ül, jelentés-holdudvarral bír ? viszont a szappan-ozások nem mindegyike habzik, és (bár részint stílszerűen) bő lére van eresztve a Szappanopera is. A Táskacsaládfa ? Ősszütyők oldalpárján jópofa ötletszinonimák és színtelen meghatározások váltakoznak. A női táska ? Leltár formailag hűen megfelel Örkény egyik leghíresebb egypercesének, a Leltárnak, csak épp a női nemet karikírozó gegek és az üresjáratok váltakozása lomboz le.
Általában a kevesebb több lenne. Persze sosem könnyű eltalálni, hogy az alpáriságot nagy ívben kerülő (a WC-papír okán néha mégis kísértésbe eső) humor, mely főként nyelvi csavarintásaiban és egyszerű, plebejus bölcsességének megosztható mindennapi tapasztalataiban él, mennyire terhelheti le stiláris anyagát, a nyelv hangzóállományát, szókészletét (grafikában a tipográfiát, ikonokat, piktogramokat). A szerzők, Ördögh Ottó és Kertész N László az előszó tanúsága szerint 2002-ben, kevéssel Kertész halála előtt még együtt tervezték el a kötetet (amelyben szerepel egy ötletes kettős ábra Az Ördögh?Kertész tollról). E sorok írója korábbi kiadással nem találkozott, tehát ? fenntartásai ellenére ? a magyar szatirikus irodalom újszerű kiadványát üdvözli a Cuccaink olvastán.
