A világhírű előadó néhány hete jelentette be, hogy Girls Just Wanna Have Fun címmel ősszel búcsúturnéra indul Észak-Amerikában. A koncertsorozat jövő februárban ér át Európába, ahol a most közzétett információk szerint Glasgow-ban, Manchesterben, Londonban, Birminghamben, Belfastban, Budapesten, Łódźban, Prágában, Berlinben, Düsseldorfban és Párizsban is közönség elé lép. Cyndi Lauper több mint egy évtizede nem járt Európában.
Az énekesnő különleges életét és pályafutását bemutató dokumentumfilm Let the Canary Sing címmel június 4-én debütált az Egyesült Államokban és Kanadában az Emmy-díjas Alison Ellwood rendezésében, és azonos címmel egy válogatásalbum is megjelent.
A Grammy-, Emmy- és Tony-díjas dalszerző-előadó lemezeiből több mint negyven évvel ezelőtt indult karrierje során mintegy 50 millió példány kelt el világszerte. Jellegzetes hangjának, extravagáns megjelenésének és laza élő show-inak köszönhetően a nyolcvanas években ő volt az egyik legnagyobb amerikai popsztár, aki már első, She's So Unusual című, 1983-ban kiadott albumával berobbant és Grammyt nyert.
Már elmúlt harminc, amikor felfedezték, mégis ő lett az első női előadó, akinek debütanyagáról négy dal is felkerült az amerikai kislemezlistán a top 5-be: a Girls Just Want to Have Fun, a Time After Time, a She Bop, valamint az All Through the Night. 2013-ig további tíz stúdióalbumot készített, és beiktatták a Dalszerző Hírességek Csarnokába.
Cyndi Lauper New Yorkban nőtt fel, apja német és svájci származású, édesanyja olasz-amerikai. 12 évesen kezdett saját dalokat írni és akusztikus gitáron játszani. Szerette sokkolni a környezetében élőket kék, zöld és piros színű hajával, őrült ruháival és kihívó viselkedésével. Kezdetben ismert együttesek dalait énekelte különböző szórakozóhelyeken. 1977-ben meg kellett műteni a hangszalagjait, és félő volt, hogy beszélni sem fog tudni többé, ám ő egy éven át énekórákat vett és a hangját erősítette.
1979-ben zenekart alapított John Turi szaxofonossal Blue Angel néven, amelynek lemezét a Polydor Records ki is adta, de Lauper nem volt elégedett vele. Egy időre ismét elveszítette a hangját, majd felépülése után az Epic Records ajánlott neki szerződést. Az 1983-ban megjelent She's So Unusual valóban bombaként robbant a lemezpiacon, 65 hétig vezette a slágerlistát, és 22 millió példány fogyott belőle.
Második lemeze 1986-ban a True Colors volt, ezen Lauper már társszerzőként és dalszövegíróként is szerepelt. Erről a címadó dal és a Change of Heart lett nagy siker. A harmadik anyag az 1989-ben megjelent A Night to Remember volt, ezt az 1993-as Hat Full of Stars követte, amely olyan fontos témákkal foglalkozott, mint a homofóbia, a családon belüli erőszak, a rasszizmus és az abortusz, és amely komoly kritikai sikert ért el, de a közönség nem igazán kedvelte. Még ugyanabban az évben Emmy-díjat nyert a Megőrülök érted című filmben nyújtott alakításáért.
Ötödik albuma, a Sisters of Avalon szintén kényes témákat boncolgatott: a Ballad of Cleo and Joe egy transzvesztita kettős életét vázolta fel, a Say a Prayert pedig egy AIDS-ben elhunyt barátja emlékére írta. 1999-ben újabb Grammy-jelölést kapott a Disco Inferno című kislemezéért, 2003-ban meglepő módon mégis egy jazzalbummal jelentkezett At Last címmel, ami újra sikert és Grammy-jelölést hozott Lauper számára. A 2010-ben publikált Memphis Blues című anyaga szintén Grammy-jelölést kapott.
2014-ben ő vezette a Grammy-díj-átadó televíziós közvetítését Los Angelesből, ahol átvette a Grammy-díját Kinky Boots című színházi lemezéért. 2016-ban híres countryelőadók dalait dolgozta fel. Turnézott Debbie Harryvel (Blondie) és Rod Stewarttal is.
Karrierje eleje óta kampányol az egyenlőségért, több melegjogi érdekvédelmi szervezethez csatlakozott, szószólója lett a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésének.
