Cyprien Katsaris zongorművész lép fel a MÁV Szimfonikus Zenekar estjén

Egyéb

A MÁV Szimfonikus Zenekar vendége Cyprien Katsaris francia–ciprusi zongoraművész lesz november 24-én a Zeneakadémián.

Cyprien Katsaris igazi világnagyság, aki 36 évvel ezelőtt játszott először a Zeneakadémián, és mindig nagy örömmel jön Magyarországra. A MÁV Szimfonikus Zenekar szólistájaként legutóbb 13 évvel ezelőtt láthattuk őt. A művész sok szállal kötődik Liszt Ferenchez: első zenekari hangversenyén, 15 éves korában Liszt Magyar fantáziáját játszotta, 2006-ban pedig Weimarban, a zeneszerző hajdani lakóházában tartott mesterkurzust, Liszt óta először.

Az est karmestere Farkas Róbert, a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte, majd a Berlini Zeneművészeti Főiskolán fejezte be. Németországban több város operaházaiban vezényel rendszeresen, de gyakran fellép itthoni zenekarok hangversenyein is.

Ez alkalommal Farkas Róbert karmester három olyan nagy zeneszerzőtől választott műveket, akik azonos időkben éltek és alkottak.

Érdemes tudni, hogy Beethoven Athén romjai című darabja a zeneszerző magyar kapcsolatának egyik gyümölcse.

1812-ben a Pesti Német Színház ünnepélyes felavatására két egyfelvonásos színművet írt August von Kotzebue (1761–1819) német író. Az első címe István király, ehhez írta Beethoven a magyar verbunkos elemeket is felhasználó István király nyitányát. Ezen az esten a második színmű, az Athén romjai nyitánya hangzik el. Ez nem valódi történetet feldolgozó dráma, hanem az abban a korban még divatos allegorikus színjáték, amelyhez Beethoven nyolc tételből álló, kórust és zenekart foglalkoztató kísérőzenét írt.

Liszt életművében nagyon sok olyan művet találunk, amelyben idősebb pályatársai és kortársai iránti tisztelete jeléül egyes műveikből feldolgozásokat készített, és ezeket rendszeresen játszotta zongoraestjein. Izgalmas lesz meghallgatni az eredeti Beethoven-mű Fantázia címet viselő parafrázisát, amely nem követi a színmű cselekményét, egyszerűen zenei alapanyagként használta egy rendkívül hatásos, virtuóz zongoraverseny-szerű műhöz, amely azonban bárhol és bármikor megszólal, ráirányítja a hallgatók figyelmét szülőhazájára.

Franz Schubert a korai romantika egyik legnagyobb zeneszerzője. Művei között találunk remek szimfóniákat, zongoraműveket, kamarazenei műveket, igazi műfaja azonban a dal volt. Több mint hatszáz dalt komponált.  A vándor (Der Wanderer) című dala mind között az egyik legszomorúbb, 1821-ben komponálta Georg Philipp Schmidt német költő versére. Liszt Ferenc e dal nyomán alkotta meg virtuóz hangversenydarabját zongorára és zenekarra, mely ezen az estén a kitűnő Cyprien Katsaris zongoraművész közreműködésével hallható.

A hangverseny befejező száma Schubert utolsó szimfóniája,

amelyet kevéssel halála előtt szerzett, és amelynek nagyszerűségét azzal fejezi ki az utókor, hogy a darabot egyszerűen „A Nagy” C-dúr szimfóniaként emlegeti. Négytételes, szerkesztésében a hatalmas példakép, Beethoven példáját követi, harmóniavilágának változatosságában azonban ez a mű már a romantika jegyeit viseli. A szimfóniát halála után tíz évvel mutatta be Mendelssohn a lipcsei Gewandhaus Zenekerral.

Nyitókép: Farkas Róbert és a MÁV Szimfonikusok. Fotó: Steirer Máté