Cziffra György cifra élete az állambiztonság figyelmét is felkeltette

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában most megnyílt tárlatnak két aktualitása is van. Tavaly az intézmény újabb Cziffra Györgyhöz kapcsolható magániratokhoz jutott, illetve idén 30 éve, hogy Cziffra György elhunyt Franciaországban.

A kamarakiállítás három rövidebb-hosszabb időegységben idézi meg életét eddig nem vagy alig ismert források segítségével. Az egyes életszakaszokra vonatkozó, képekkel, rövid, dokumentumokból vett idézetekkel ellátott tablók mellett a tárolókban eredeti iratok is megtekinthetőek, illetve kézbe vehetőek és lapozgathatóak az úgynevezett Cziffra-dossziék, amelyekbe a korszakhoz kötődő állambiztonsági dokumentumokat, magániratokat válogattak össze. Ezekből jobban megismerhető az eredeti állambiztonsági dossziék felépítése és Cziffra György élettörténete is. Egy kvázi enteriőrt is berendeztek, amely hasonlít ahhoz, amilyenben még Magyarországon dolgozott.

A tárlat 1945-ben veszi fel a fonalat: ekkorra a 24 éves Cziffra már alaposan megismerte a bárok, lokálok világát, majd házasságot kötött, gyereke született és a frontot is megjárta. 1946-ban szerelt le, és ismét a pesti éjszakai életben kereste meg a családi betevőt – felesége és gyereke mellett édesanyja, valamint anyósa és apósa is velük lakott –, miközben egyre többször szerepelt a Rádióban, valamint olyan hírességek társaságában is fellépet, mint Mezei Márta vagy Feleki Kamil. A sikerek ellenére továbbra is kísértette a gyerekkorából hozott kívülállóság-érzet: úgy vélte, hogy cigány származása és szerény anyagi háttere miatt soha nem fog a klasszikuszenei életben tehetségéhez méltó elismeréshez jutni.

Ezért 1950. februárjában családjával együtt megpróbált emigrálni, de elkapták őket, ekkor került az állambiztonságiak látószögébe. A tárlaton látható az ügyről szóló jelentés és az a jegyzőkönyv is, amit Cziffrával vettek fel. Nem számított az ismertsége, őt és feleségét is börtönbe zárták, fiukat pedig nevelőintézetbe vitték. Bár másodfokon mérsékelték a büntetésüket, a zongorista mégis egy egész életre szóló „ajándékot” kapott: mivel rabmunkán is dolgoztatták Miskolcon, ahol a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem lépcsőjének építésében vett részt, a nehéz fizikai munka annyira meggyengítette csuklóját, hogy később sokszor kellett csuklószorítóban játszania – sokan azt hitték, ebben rejlik virtuozitása, ami természetesen nem volt igaz. Személyi lapok, magánlevelezések, fotók mesélnek erről a megpróbáltatásokkal teli időszakról.

1952-es szabadulása után elegáns vendéglátóhelyeken kezdett el dolgozni, de 1954-ben fordulat állt be karrierjében: újra felfedezte a komolyzenei élet, koncertek, lemezfelvételek követték egymást, 1956-ban pedig a Liszt-díjat is megkapta. Legendássá vált 1956. október 22-ei, Erkel Színházban megrendezett koncertjén Bartók II. zongoraversenyét játszotta, amelynek felvételét szintén meg lehet hallgatni a tárlaton. Koncert szórólapok, szerződések mutatják felemelkedését.

A forradalom alatt újra elérkezettnek látta az időt arra, hogy elhagyja az országot, Bécsbe emigrált családjával együtt, ahonnan egy nagyon sikeres koncertjét követően Párizsba hívták. Innen indult be az a virtuozitásához méltó zenei karrier, amivel aztán az egész világot bejárta: Londontól Los Angelesig, Tokiótól Montreálig rengeteg helyen fellépett. Természetesen ez az anyagi körülményein is jelentősen javított, alapítványt is létrehozott zenei tehetségek megsegítésére.

Bár az államhatalom nyilvánosan nem kommentálta távozását, 1957-től ismét a magyar politikai rendőrség fókuszába került, jelentések születtek róla, amelyek közül néhány be is került a tárolóba. Római koncertjét követően még a szovjet nagykövet is felkereste, és az 1956 előtti életéről, távozásának okáról érdeklődött, amiről természetesen Cziffra nem beszélt. A vizsgálódások miatt Magyarországon maradt rokonait konkrét atrocitás nem érte, de az anyósa például nagyon sokáig nem kapott vízumot, hogy meglátogathassa őket Franciaországban.

Cziffra György 1968-ban kapta meg a francia állampolgárságot. 1970-ben tért először vissza Magyarországra, amikor a Szerelmi álmok – Liszt című magyar-szovjet koprodukciós filmet forgatták, amiben a híres szovjet zongorista, Szvjatoszlav Richter mellett ő volt a másik, aki Liszt zenéjét megszólaltatta. Az állambiztonság ekkor már arra is tett kísérleteket, hogy a világhírű művészt hazacsábítsa, de erre nem került sor.

Fia – aki tehetséges karmester volt, gyakran tartottak sikeres koncerteket – 1981-ben egy lakástűzben elhunyt. A tragédia annyira megviselt Cziffrát, hogy nem koncertezett többé zenekarral és hangfelvételeket sem vállalt. Élete utolsó szakaszában mindinkább a tehetséggondozás felé fordult. 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, és még szintén ebben az évben a francia Becsületrend tiszti fokozatával is kitüntették. 1994-ben hunyt el szívrohamban egy Párizs környéki klinikán.

A tárlat a Cziffra Fesztivál és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának közös eseményeként valósul meg és 2024. szeptember 14-éig ingyenesen látogatható a levéltár kiállítóterében, nyitvatartási időben.