Albert Laurence Di Meola olasz bevándorlók gyermekeként született Jersey Cityben. Az olasz klasszikus zene volt az első ihletője, majd a latin ritmusok iránt kezdett érdeklődni, egy ideig dobolt is. Tizenéves korában, amikor már gitározott, egyértelműen a latin zenét érezte sajátjának, miközben érdeklődése fokozatosan a dzsessz felé fordult. Még csak tizenhét éves volt, amikor korengedménnyel a világhírű bostoni Berklee College of Music hallgatója lett. A hetvenes évek közepén már teljesen a saját elképzelései szerint dolgozott, csatlakozott a Return to Forever nevű együtteshez, amelyben ugyan nem játszott az örökkévalóságig, de a billentyűs Chick Coreával eltöltött három év sok színnel gazdagította hangszeres tudását. A formáció 1975-ben megjelent No Mystery című albuma Grammy-díjat kapott, az együttes pedig emlékezetes sikert aratott a New York-i Carnegie Hallban.
Di Meola – technikai tudását és extrém gyors gitárszólóit megcsillogtató – első szólólemeze 1976-ban jelent meg Land of the Midnight Sun címmel, a lemezt a fúziós zene egyik legkiválóbb albumának tartják. A hetvenes évek végén két másik gitárfenoménnal, a flamenco spanyol mesterével, Paco de Lucíával és a Mahavishnu Orchestrában remeklő angol John McLaughlinnal hozta össze a sors, közösen készítették a Friday Night in San Francisco című legendás lemezt. A nagyszerű gitártrió éveken át szünetelt, majd a kilencvenes évek közepén ismét együtt álltak színpadra.
Al Di Meola az évek során kitűnő dzsessz- és rockzenészek sokaságával játszott. Köztük volt Phil Collins, Bill Bruford, a Yes egykori dobosa, Stanley Clarke basszusgitáros, Jean-Luc Ponty hegedűs, Paul Simon, Carlos Santana, Larry Coryell, Steve Winwood, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jaco Pastorius, Les Paul, Steve Vai, Frank Zappa, Jimmy Page és Stevie Wonder is.
A közönség szeretete mellett a szakmai elismerések sora bizonyította, hogy jó úton jár. Mintegy harminc lemeze jelent meg, lemezein a fúziós jazz és a latin jazz ugyanúgy megtalálható, mint a világzene, a flamenco vagy a funk. A legtöbbet emlegetett albumai közé tartozik még a World Sinfonia, a Di Meola Plays Piazzolla, valamint a Heart of the Immigrants.
A magyar közönség is jól ismeri és szereti a virtuóz gitárost, aki jó néhányszor koncertezett Budapesten és az ország más városaiban, egyik legemlékezetesebb fellépése a gitártrióval volt 1996-ban. 2003-ban a Carmen crossover feldolgozásában Horgas Eszterrel dolgozott együtt, 2005-ben újra együtt álltak színpadra a Papp László Budapest Sportarénában, amikor a Mária – Égi szerelem című előadás alkalmával Mária szerepét Horgas Eszter, az Angyalt Al Di Meola alakította. Fellépett a veszprémi ünnepi játékokon, a FEZEN fesztiválon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Gastroblues fesztiválokon is. Saját bevallása szerint szeret Magyarországra visszatérni, mert kedveli a magyarok zenei érzékenységét. Erősen kötődik a magyar zenészekhez, rengeteg kiváló magyar muzsikussal találkozott, akikkel az évek alatt remekül működő munkakapcsolata alakult ki.
2013-ban jelentek meg az All Your Life: A Tribute To The Beatles, majd 2020-ban az Across The Universe című, a legendás Beatles előtt tisztelgő albumai. Di Meola saját stílusában adja elő a Lennon–McCartney-szerzeményeket, minden zeneszerszámon maga játszik, a gitároktól kezdve az ütőhangszereken át a gitártesten való dobolásig. A feldolgozások személyes indíttatása, hogy a Beatles hatására fogott először gitárt a kezébe. Igaz ugyan, hogy pályája a dzsessz és a fúziós zenék irányába indult, de ugyanúgy vissza is akart kanyarodni az olyan lemezekhez, mint a Magical Mystery Tour vagy az Abbey Road.
Idén tavasszal a Müpában dupla koncerttel örvendeztette meg hazai rajongóit, s a napokban jelent meg legújabb stúdióalbuma, a Twentyfour.
