Debrecen területét kedvező fekvésénél fogva már a középső neolitikum óta lakták. A települést először 1235-ben említik először, de a környéken végzett régészeti feltárások valószínűsítik a 10-12. századi megtelepedést. A fokozatosan összeolvadó falvakat a Debreceni család tagjai lakták. A település az Anjou-kor elején fejlődésnek indult, köszönhetően annak, hogy Debreceni Dózsa Károly Róbert bizalmas hívének számított. Borsa Kopasz legyőzése után Debrecen a környék igazgatási központjává vált. A kezdvező kereskedelmi lehetőségeknek köszönhetően céhek alakultak ki, a lakosság száma a 1332-27-es pápai tizedjegyzék alapján 2500 főre tehető. A település a 14. század első felében kaphatott vásártartási jogot. I. Lajos 1361-ben megadta bíróválasztás jogát, majd június 14-én mezővárosi rangra emelte.
