Kossuth már 1849 januárjában is látta: békealkudozásnak nincs esélye, mert Ausztria `kiirtó harcot` folytat Magyarország ellen. A tavaszi győzelmek után elérkezettnek látta az időt, hogy választ adjanak az ország önállóságát tagadó osztrák olmützi alkotmányra. Árpilis 14-én, egy inkább nép, mint országgyűlésre emlékeztető ülésen határozatot terjesztett elő a debreceni Nagytemplomban a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház trónfosztásáról és Magyarország függetlenségének kimondásáról. A képviselőház a határozatot közfelkiáltással (nem szavazással) fogadta el. Ez azt jelentette, hogy a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus ezután csak valamelyik fél teljes győzelmével érhet véget. E lépéssel Kossuth ugyanakkor az erősödő békepártot akarta lehetetlenné tenni, de számított arra a lehetőségre is, hogy a nyugati nagyhatalmak egy független Magyarországot elismernek, esetleg beavatkoznak mellette. E remények azonban nem igazolódtak.
