Habár a cívisek, azaz az alföldi mezővárosok paraszti eredetű, de már polgári lakosságának emlékei, legfőképpen a házai még elszórva az ország számos cívis városában megtalálhatók, a köznyelv sokszor hajlamos Debrecent a cívisvárosnak hívni. A hízelgő titulus ellenére a cívisek életmódjára jellemző hagyományos, földszintes lakóházak legnagyobb része már eltűnt a városból: Harangi Attila építész felmérése alapján 2018 júniusában összesen még 1540 hagyományos cívisház állt a történelmi belvárosban, 2020 decemberére ebből a folyamatosan zajló bontások miatt már csak 1476 maradt. Ráadásul karakterük, műszaki állapotuk szempontjából a házak mindössze egyharmada képvisel megőrizhető értéket.
Harangi Attila és Löki Viktor 2019 és 2021 között 21 debreceni cívisház és lakóik történetét dokumentálták. A könyv alapja a helyszínbejárás során készített fotósorozat a házakról és lakóikról, illetve az interjúk formájában rögzített történetük. A jelenlegi lakóktól első kézből megismert, személyes hangvételű történeteket a tudományos igényű levéltári kutatások során feltárt korabeli források adatai egészítik ki.
Harangi Attila építészként már évek óta kutatja a cívis lakóházakat. Diplomamunkájának középpontjában is a történelmi belváros ezen épületeinek megőrzése állt. Munkájához ugyanebben az esztendőben csatlakozott fotósként Löki Viktor biológus, a Streets of Debrecen szerzője.
A pár hete napvilágot látott Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című, tekintélyes album, tanulmánykötet nem csupán építészeti oldalról közelít a témához, hanem a debreceniség egyik igen fontos szelete is.
