A feltételezett kőkorszaki szókincsben szerepelt az I , we, two, three, five, azaz az én, mi, kettő, három és öt. Az egy, vagyis a one csupán egy kissé fiatalabb. A kutatók azt is képesek megjósolni, hogy mely szavak tűnnek el az angolból: feltételezéseik szerint ez a squeeze, guts, stick, bad, dirty (kifacsarni, belek, bot, rossz, piszkos).
A Readingi Egyetem kutatóinak koncepciója szerint a szavak előfordulási gyakorisága összefüggésben van azzal, hogy milyen lassan változtak az idők folyamán. Ebből a logikából kiindulva, a legelterjedtebb szavak a legősibbek is egyben. Természetesen nem lehet pontosan megállapítani, hogy valójában milyen szavakat használtak húszezer évvel ezelőtt, mivel az írás mindössze öt évezrede fejlődött ki. A beszéd készségére a tudósok feltételezése szerint az ember 300 ezer évvel ezelőtt tett szert, miután kifejlődött a nyelvcsontja, s leereszkedett a gégéje.
A kutatók által kidolgozott modell a szavak változásának gyakorisági rátáját, valamint a rokon nyelveket elemzi, keresve a közös ősszavakat. Ennek segítségével egy olyan kétszáz szavas listát állítottak össze, amely nem függ az adott népek kultúrájától, sem a technológiától, így feltételezhető, hogy olyan fogalmakat jelöl, amelyek nem változtak az évezredek során a különböző népeknél.
A rokon nyelvek esetében azt vizsgálták, hogy egy közös gyökerű szó mikor vált szét két nyelv esetében. Végső soron a tudósok egy olyan algoritmust dolgoztak ki, amelynek révén egy adott korhoz köthető szavak listája kapható. "Elég begépelni egy múltbéli vagy jövőbeni dátumot, s a számítógép összeállítja azon szavak listáját, amelyek megváltoznak, ha visszamegyünk vagy előreszaladunk az időben" - magyarázta Mark Pagel professzora. Mint hozzátette, e lista segítségével olyan társalgási kézikönyv állítható össze, amelynek az illető nagy hasznát venné, ha például Hódító Vilmossal (1028-1087) szeretne szóba elegyedni.
