A 13 613 km2-es terület 1363-ban került a Habsburgok birtokába. 1805-ben Napóleon Bajorországhoz, majd az itáliai királysághoz csatolta. 1816-ban lett Tirol része. 1848-ban felkelés robbant ki a Habsburgok ellen, a XIX. század második felében az olasz irredentizmus fellegvára volt. 1915-ben Olaszország háborúba lépésének egyik feltétele Dél-Tirol megszerzése volt. A 215 ezer német és 16 ezer olasz lakta területet a saint-germain-i béke nekik adta, s Bolzano tartományhoz csatolták. A II. világháború után Ausztria és Olaszország az 1946. szeptember 5-i megállapodásban kívánta rendezni a dél-tiroli helyzetet. A német ajkú kisebbség egyenlő jogokat kapott, az 1948-as olasz alkotmány autonómiát biztosított a tartománynak, de egy régióban egyesítette az olasz többségű Trentinóval, az így kialakult egységben az olaszok voltak többségben, s ez az autonómiát névlegessé tette. Az 1960-as években a radikális autonómia-pártiak robbantásokat, szabotázsokat szerveztek, Ausztria az ENSZ-hez fordult. 1969-ben a két ország külügyminisztere 137 pontos megállapodást írt alá, mely kiterjesztette a német ajkúak nemzetiségi jogait. 1972. január 5-én Dél-Tirol külön közigazgatási egység lett, lehetővé tették a német, valamint a ladin nyelv széleskörű használatát, az arányos képviseletet a közigazgatásban és más jogokat léptettek életbe, anélkül, hogy a Dél-Tirolban élő olaszok emberi jogait csonkították volna. Azóta Dél-Tirol a nemzetiségi kérdés megoldásának mintaterülete.
