Beszélgetés a szégyeneimről
Irigykedni csak a halottakra szoktam, mert
aki él, annak sorsa mindig fordulhat rosszabbra,
még annál is, mint amilyennek sajátomat képzelem.
Azt akarom mondani, hogy belefáradtam
a háborgásokba, hogy aggódom,
mint Szabó Lőrinc az anyagiakért.
Nem haragszom azokra, akik elhagytak, hisz
egyszer én is így teszek, s egészen addig próbálom
bizonyítani, hogy nem hiába voltam itt.
S ha nevetésen kapom magam, akár a legszentebb
pillanatban, nem tartom vissza, legrosszabb
esetben megszólít valaki.
Mert azt akarom mondani, hogy tébolyultan
rohanok megbánás és kiengesztelés között,
miközben sírni sincs időm egy rendeset.
Páparánc
Az öreg bazsalyog. Aki ennyi időt megél,
az olyan titkokat is tudhat, amitől visszamenőleg
legalább négy pápa összeráncolná a homlokát.
Például, hogy voltak névtelen megváltók,
akiknek vérük olyan borrá alakult, amit ha idegen
kóstol, megvakul vagy eszét veszti hirtelen.
Mégis a parasztok vígan fogyasztják, s közben
úgy mesélnek a lovaknak, mintha azok csikó
koruk óta folyékonyan beszélnék a magyart.
De mást is, hisz felmenőjük közé tartozik
a szamár, aki Jézust a hátán vitte Jeruzsálembe,
azóta is e büszkeség nyomja a hátukat.
A falon Mária-kép, a fiókban imakönyv,
még új, felét szivarnak tölti meg, s a bocsánatért
majd a templomban egy keveset imádkozik.
Vele születtek a megbánások, a történetek,
amiket még a paradicsom határán gyűjtött,
vagyis szerzett, mert akkor még lopás se létezett.
Ebben a korban már egyszerűnek képzeli
az Istent, olyannak, akit az ember letegez,
s ha valami nem úgy megy, hátba veregeti.
Kánaán
Így képtelenség méltón vállalni az örökséget.
Néha felkiáltunk, majd úgy hallgatunk el,
mint az egyszer használatos kürtök.
A tudást nem adják ingyen, de a kétséget
és a bólogatást igen, hisz letört már az értelem,
a puszta létezés húsa tartja egyben a részeket.
Kicsik voltunk, majd nagyok lettünk,
mégsem tanultunk meg az irányokat,
s csak tapogatunk a mélység fenekén.
Közben egymás vakságának örülünk
és nem zavar, hogy nem látunk semmit,
elég ha valaki meséket mond.
Ezt az egyet megszeretjük, közben nem vettük
észre, hogy az ütközőpontoknál minduntalan
csendben marad, ő sem ismer megoldásokat.
S mielőtt magunkhoz térnénk,
hirtelen sorolni kezdi felmenőik legszentebb
erényeit, hogy vakon hittek és bíztak.
Csoszogunk évekig, sellőének
vár miránk, egy Kánaán, ahol szívdobogás
helyett melldöngetés zengi át a mennyeket.
az úr békéje
Úgy tanultam meg a transzcendenciát,
hogy bármi történik nálunk
áldása és szidása kéz a kézben jár.
Mint én a misére valamikor. Szép kis vasárnapi gyerekprogram,
egy órát ülni a hideg padban
s várni a húslevest,
a vasárnapi húslevest,
annak végre örülhetek,
mint nagyapám mindennap a lovának
vagy a kántor felesége az
ő urának, amikor az angyalok
hangján énekel, mialatt végig
farkasszemezik a misét a pappal.
Én meg arra várok, hogy küldjön
haza békével jövő vasárnapig.
Addig úgyis mindenki összeveszik
a teremtőjével.
