„Reményeim szerint egy világjárvány utolsó szakaszában írom ezeket a sorokat. Ebben a világjárványban nem az a leginkább elgondolkodtató, hogy mi okozta, hanem az, hogy egyáltalán bekövetkezett. Tudtuk, hogy ilyen már volt – és most már az is kiderült, hogy dőreség volt abban a hitben ringatni magunkat, hogy magunk mögött hagytuk az ilyen jellegű válsághelyzeteket. Amiből viszont az következik, hogy ilyen még lehet, és minden valószínűség szerint lesz is” – írja Demeter. Kiemeli: az újraindítás egyben felkészülést is kell hogy jelentsen a lehetséges elkövetkező válságokra.
Meg kell keresnünk azokat a belső erőforrásokat, amelyekkel mi rendelkezünk.
Meglátása szerint a keresleti oldalt kell megerősítenünk, vagyis a befogadói oldalon kellene a magyar kulturális termékek iránti igényt megerősíteni. Ehhez olyan közeget kell építenünk, ahol a kereslet és a kínálat nem csak találkozik, hanem kölcsönhatásba lép egymással, amelyben tehát az anyanyelvi kultúra fogyasztója legalább annyira fontos, mint a létrehozója. Ehhez viszont vissza kell találnunk a magyar valósághoz.
A kultúra felől nézve nem az az elsődleges kérdés, hogy ki alakít kormányt 2022-ben, hanem az, hogy lesz-e magyar kultúra 2222-ben. A kultúra tehát nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés – állítja.
Demeter Szilárd magyar nemzeti kultúra megerősítését három alapvető pontban foglalta össze.
Egy: nem fogadjuk el a véleménymonopóliumokat. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, vagyis nem lehet az abszolút igazság birtokosaként kinyilatkoztatni. Keresztény emberként tudjuk, hogy nem a tökéletes világot építjük, de azt is tudjuk, hogy az, hogy nem vagyunk tökéletesek, annak a lehetőségét tartja nyitva, hogy jobbá tegyük a világot.
Kettő: véleményünk szerint a támogatás, ösztöndíj nem alanyi jogon jár. Nem az a dolgunk, hogy az adóforintokat ilyen- vagy olyanoldali konjunktúralovagoknak adjuk, hanem a tehetséges magyarok számára kell lehetőségeket biztosítani.
Három:
a szekértáborok logikáját meg kell tudnunk haladni.
Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója elmondta: egy olyan ügynökség létrehozására tettek javaslatot, amely egységbe szervezi a Kárpát-medencei magyar kulturális teret. Középtávú cél a tágabban értelmezett Kelet-Közép-Európa egyfajta regionális központjaként a közép-európaiság gondolatának tartalommal való feltöltése.
„A kormány ezt elfogadta, és döntést hozott arról, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökség többletfeladatokat és ehhez mért többletforrásokat kapjon. Az irodalmi ügynökség mellé felállítunk egy könnyűzenei központot, amely a tavaly napvilágot látott könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel. Közösen
a következő öt évben több mint 23 milliárd forintból újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát.
Emellett létrehozunk egy könyvközpontot, amely az Országos Széchényi Könyvtárral (OSZK) szoros együttműködésben a magyar könyvkultúra jobbítását célozza. Ennek is többes cél- és feladatrendszere van. Könyvszakmai képzéseket támogatunk, mert a magyar kiadók szükségét látják ennek. Nagyobb figyelmet fordítunk a magyar non-fiction könyvkiadásra. Ezen belül is szeretnénk egy olyan pályázatot, aminek keretében főként fiatal tudósok tudományos ismeretterjesztő művek megírására kapnak ösztöndíjat, hogy láthassuk, érthessük, hol tart ma a magyar és egyetemes tudomány.
Tovább erősítenénk a magyar gyerek- és ifjúsági irodalmat, hiszen olvasónak az embert kiskorában nyerjük meg. Támogatjuk a hangoskönyvek gyártását is, mert a kultúrafogyasztási szokásaink változnak, egyre inkább teret hódítanak az audiovizuális tartalmak. A Gutenberg-galaxis gyermekeiként erre nem lehet az a válaszunk, hogy föltesszük a kezünket. Sokkal értelmesebbnek tűnik, hogyha a kortárs formanyelven is azokat az értékeket mutatjuk meg, amelyeket fontosnak tartunk.
Mindemellett elkezdtük összenézni a Kárpát-medencei kulturális infrastruktúrát, számtalan egyeztetésen vagyunk túl. Olyan együttműködéseket segítünk elő, aminek eredményeképpen minél több, minél minőségibb kulturális tartalmat juttathatunk el lehetőleg minden magyarlakta településre” – írta.
„Nagy munka vár ránk. A várható buktatókra vonatkozó legjobb taktikai tanácsot Széchenyitől kölcsönözzük: Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk. Hát lépcsőket építünk. Vagy ha már Széchenyi a példaadó, akkor reményeink szerint hidakat is" – zárta írását Demeter Szilárd.
A teljes publicisztika itt olvasható.
Fotó: Talián Csaba
