A megemlékezés résztvevői nyilatkozatban felszólították a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a tatárok jogainak helyreállítása érdekében, egyúttal bírálták az ukrán hatóságok e téren tanúsított tétlenségét.
Ennek jegyében felrótták, hogy az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna - amelyhez a félsziget jelenleg tartozik - máig sem hozott a tatárok politikai, gazdasági és kulturális jogait helyreállító egyetlen intézkedést sem; a hatóságok húzódoznak attól, hogy visszaadják a tatárok elkobzott földjeit, és nincsenek tatár nyelven oktató iskolák.
Sztálin parancsára 1944. május 18-20. között több mint 200 ezer tatárt telepítettek ki a Krím-félszigetről az akkoriban szintén a Szovjetunióhoz tartozó Közép-Ázsiába. A hatóságok azzal vádolták őket, hogy együttműködtek a náci Németországgal. Moszkva nemcsak a tatárokat, hanem más népeket is hasonlóan büntetett - szintén kollaborációval vádolva őket -, köztük az észak-kaukázusi csecseneket.
A nyolcvanas évek végétől kezdve mintegy 260 ezer tatár tért vissza a Krím-félszigetre, de közülük sokan nagyon nehéz körülmények között élnek.
