„Egyrészt izgatott, hogy az erdő atmoszférája és akusztikája mit tud hozzátenni egy zenei produkcióhoz. Másrészt azt gondoltam, az erdő megfelelő terep arra, hogy a jazzben nagy szerepet játszó spontaneitást és váratlanságot, vagyis improvizációt a csúcsra járassunk egy lemezfelvételen” – mondta Dés András.
Semmilyen klasszikus értelemben vett hangszert nem vitt magával a németbányai erdőbe, és utólag sem játszott fel a felvételekre stúdiókörülmények között ütőhangszerekkel. Míg Ávéd János szaxofonon, Fenyvesi Márton gitáron, Szandai Mátyás nagybőgőn zenélt, Dés András kizárólag azt használta ütőhangszerként, amit az erdőben talált: ágakat, leveleket, köveket, erdei terméseket. Elsősorban délután és alkonyatkor dolgoztak.
„Abban bízom, hogy aki meghallgatja a lemezt, értékelni fogja a szokatlan hangrögzítési folyamat törékenységét. Borzasztóan kellett egymásra figyelnünk és tisztában voltunk azzal, hogy nem nagyon lesz javítási lehetőség. Izgalmas kihívás volt számunkra az erdőben és a németbányai vadászházban töltött három nap, mindannyian kívül kerültünk a komfortzónánkból. Nekünk csak a zenére kellett koncentrálnunk, egy kedves barátom főzött ránk, térerő sem volt” – jegyezte meg Dés András.
Míg a szaxofonnak jóval halkabban, a gitárnak és a bőgőnek hangosabban kellett szólnia a megszokottnál. Az erdei kamarazenei „együttjáték” kereteit Szabó Viktor hangmérnök a helyszínen állította be. A zenészek fülhallgatót sem használtak. „Szerintem a jazz éppen arról szól, hogy az ember járatlan utakat keres, határterületekre téved” – jegyezte meg.
Bár a felvételen hallható zene legalább felén improvizáció hallható, az előre megírt részeket korábban begyakorolták klub- és fesztiválfellépéseken. „Nem egyszerű számokat írtam, el kellett telnie egy kis időnek, hogy kézben és fejben egyaránt meglegyenek” – mondta Dés András.
A BMC Records gondozásában megjelenő lemezen hallható tizenkét szám közül több kapott különleges címet. A Life Sings On úgy született meg, hogy Dés András fia, Matyi a zenét ahhoz hasonlította, mintha valaki egy séta közben egy dallamot dúdolna. Egy másik kompozíció, a Music for Brokers címe arra utal, hogy a zenész lát némi hasonlóságot a brókerek egy-egy helyzetben történő gyors reagálása, spontaneitásra való hajlama, valamint a jazz-zenészek improvizációs képessége között.
Dés András elmondta, hogy a február 26-i lemezbemutató koncerten az Opus Jazz Clubban már ő is „rendes” ütőhangszereken fog játszani, ugyanakkor Erdőkerülő Quartetjével szívesen fellépnének a jövőben szokatlan helyszíneken, valamelyik erdőben is, és oda nem vinne hangszereket magával.
„Egy ideje Bécsben élek, de sokat jövök Magyarországra, a Zeneakadémián rendszeresen tartok gyerekeknek foglalkozásokat Jazzjátszótér címmel. Nemrég egy békéscsabai színházi előadáshoz írtam zenét. A kvartett jövőbeni magyarországi koncertjeit némileg megnehezíti, hogy Szandai Matyás Franciaországban él, de bízom az elszánt szervezőkben és terveim szerint Európa-szerte be fogjuk mutatni az Einschliesslich című lemezt” – szögezte le.
Dés András számos formáció tagjaként beutazta a világot, játszott a Carnegie Hallban, az Amsterdam Concertgebouw-ban vagy a Damaszkuszi Operaházban is. Ütőhangszeres játéka több mint kilencven albumon hallható, zenekarvezetőként az Einschliesslich a negyedik anyaga a triójával rögzített Unquiet Stillness (2008) és A világ legrosszabb énekese (2017), valamint a Dés András Quartet által jegyzett Tourist No. 1 (2014) után. Számos film- és színházi zenét komponált, játszott népdalénekesekkel, könnyűzenei formációkkal és kortárs zeneszerzővel. Gyakran fellép kortárs írókkal, költőkkel közös esteken.
A Dés Andrással télen készült interjúnkat itt olvashatják.
Nyitókép: Dés András Erdőkerülő Quartet (Fotó/forrás: Somogyi Lajos)
