A leletek párhuzamai az i. e. 7. századi, belső-ázsiai szkíta leletek között, főként a mai Kazahsztán területén találhatók meg, a kerámialeletek egy része pedig a kelet-alpi, kora vaskori Hallstatt-kultúra edényformái és díszítései felé mutat. Jelentős a magas technológiai ismeretekről tanúskodó, vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett, úgynevezett bucchero típusú edénytöredékek aránya is. Ez utóbbiak az i.e. 7. századi etruszk edényművességgel mutatnak kapcsolatot.
A régész szerint az eddig előkerült leletek arra utalnak, hogy a regölyi halom alá az i.e. 7. században eltemetett szkíta előkelő a három világ határán - az európai őslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli etruszk kultúrkörök találkozásánál - bírta korának legszebb, legjobb fegyvereit, luxustárgyait. A halom megnagyobbítása, átépítése pedig arra utal, hogy nem egyrétegű, nem egy periódusú és nem egyetlen ember számára épült a monumentális halomsír.
Azt, hogy a sírkamrákat mikor építették, meddig szolgált temetkező helyül a regölyi halom, csak a feltárások végeztével lehet meghatározni. A leletek megmentésére csak a sír teljes feltárása lehet a megoldás; a régészek június 20. és július 30. között várják a diákokat a rétegek anyagának átszitálásához, a leletek rajzolásához, dokumentálásához és számítógépes feldolgozásához. A régésztábor résztvevőinek a napi munka után a hazai régészeti, embertani kutatások legújabb eredményeiről tartanak előadásokat.
