Diáktoborzás Ópusztaszeren

Tréfás bemutatkozások, jókívánságok, mondókák, latinnal kevert tréfás adománykérések színesítették a tanyai oskolaudvaron látható előadást, melyet a helyi falusi iskola diákjai adtak elő.

 

Bármilyen furcsa is, de volt idő, amikor a gyerekek egymást csábították az iskolába. Nem a szülők hajtották őket a tanítóhoz, hanem ők maguk ? ráadásul önként és dalolva ? jártak házról házra, hogy társakat és adományokat gyűjtsenek ahhoz, hogy tanulhassanak. Ez az idő már elmúlt ugyan, de az Ópusztaszeri Emlékparkban évről-évre hagyományőrző ünnepséggel igyekeznek az emlékeket életben tartani. A diáktoborzás autentikus helyszíne az ópusztaszeri múzeumfalu, melynek tanyáit járva a nebulók kosara mindig rövid időn belül megtelik finomságokkal. 

 

? Az Emlékparkban egész évben gergely-járás van, hiszen fontos célunk, hogy az egész országból minél több diák eljusson Ópusztaszerre ? mondta Tokovics Tamás igazgató köszöntőjében. Nyulassy Ágnes múzeumi csoportvezető a népszokás történelmi gyökereiről beszélt a diákseregnek, majd jelképesen megnyitotta az Emlékpark múzeumpedagógiai tanévét. Az idén 13 különböző, nemzetünk történelméhez, népi kultúránkhoz, természeti környezetünkhöz kapcsolódó foglalkozással várják az általános- és középiskolás tanulókat az Emlékparkba.

 

A köszöntők után útnak indultak a kis vitézek, akiket minden tanya udvarán szeretettel fogadott a gazda. A körút végén szép tavaszi napsütésben lakmároztak az összegyűjtött adományokból a falusi iskolások, majd bepillantást kaptak egy múlt századi tanórába, amikor a diákok még a körmöst és a tenyerest is megköszönték a tanító úrnak.