Henslowe nevéhez London egyik első színháza, a Rose építtetése és üzemeltetése köthető, amelyet egy korábbi bordély helyén emeltek. Ott valószínűleg Shakespeare is színészkedett, és egyes darabjait, így a Titus Andronicust is ott mutatták be először. Az archívumban ezzel kapcsolatban a Tittus & ondronicus néven találunk feljegyzést 1594-ből: Henslowe naponta 40 schillinget keresett rajta, és ezt gondosan feljegyezte a naplójába is. A darab szerzője azonban kimaradt a férfi üzleti számításaiból.
Később a színházhoz Alleyn, a korszak egy szupersztárja is csatlakozott, aki jelentős forgalmat hozott. A férfi mindent feljegyzett naplójában: a színház- és társadalomtörténészek számára kincsesbányát jelentő archívum mostantól a nagyközönség számára is elérhetővé vált.
A Reading Egyetem digitalizálást vezető professzora, Grace Ioppolo szerint magát Henslowe-t is lenyűgözte a Titus Andronicus sikere, ám volt egy ennél is lukratívabb előadás, a ma már elveszettnek számító Jeruzsálem, amely naponta 46 schilling bevételt jelentett. Emellett nagyon sikeres volt Christopher Marlowe Máltai zsidó című darabja is, ami napi 50 schillinget hozott a tulajdonosnak.
Az online archívumban emellett receptek, személyes feljegyzések, és a két férfi 1593-as pestissel kapcsolatos levelezése is megtalálható, amely szerintük mindenképpen katasztrófát jelent, hiszen ha a járvány nem is öli meg őket, csődbe mennek, hiszen a kormányzat bezáratta a színházakat.
