A Rózsavölgyi Szalonban megrendezett díjátadón Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész a kitüntetés kuratóriumi tagjaként felidézte: az elismerést Almási Éva, a Nemzet Színésze Psota Irén emlékére alapította.
Jordán Tamás Kossuth-díjas színész, rendező az ünnepeltről elmondta: szoros kapcsolatban vannak, sokat játszanak és játszottak együtt. A színművész A holdkóros apród története című Tóth Árpád-verset szavalta el. Őt Novák János, a Kolibri Színház igazgatója követte, gitárral a nyakában, és a Biztató szerelemhez című dalt adta elő a színpadon.
„Először egy verset akartam elmondani, de rájöttem, hogy az elmúlt 50 évben épp tőle hallottam a legtöbb verset” – fogalmazott Pogány Judit Kossuth-díjas színművésznő, aki nemcsak pályatársa, hanem jó barátja is Molnár Piroskának.
Básti Juli Kossuth-díjas színművésznő ezt követően bejelentette: 2022-ben a Psota-díj kitüntetettje Molnár Piroska.
„Díjeső nyomja mostanában a vállamat, hisz nemrégiben a Televíziós Újságírók Díját is megkaptam. Most már csak egyetlen díj van, amit hátravan: a legjobb bundás kenyér készítője. De azt majd a családnak kell megszavaznia.”
Ascher Tamás a laudációjában elmondta: a rendezőnek ritkán feladata, hogy felsorolja egy színész értékeit, de most ez a dolga. A színházi alkotók életében nagy adomány, ha végigkísérhetik a nagy művészek pályáját, nagyszerű emberek kibontakozását.
„Piroska művészete a vidéki mezőkről, a bárányfelhők alól érkezik. És már a pályafutása elején csodálatos szerepeket játszott. A hangja és a muzikalitása lenyűgöző, Szabó Gyula mellett ő volt a Magyar népmesék másik legendás mesélője.”
Ascher szerint az ünnepelt szenvedélyes ember. „Kaposváron egy taxiban ültünk, miután kiszálltunk, ő visszahajolt az ablakon, és valamiért úgy leteremtette, aki ettől úgy remegett, mint egy nyárfalevél. Végtelenül összetett és színes személyiség, akinek legmelegebb szeretetemmel köszönöm az elmúlt mintegy 50 évet.”
Molnár Piroska a Kultúra.hu-nak elmondta: harmad- vagy negyedéves volt a színművészetin, amikor a Madách Színházban együtt játszott Psota Irénnel. Hozzátette, valahol a felvétel is megvan, mert akkoriban a televízió is közvetítette az előadást. „Édesanyám, szegény, a halála előtt ezt látta utoljára. Boldog volt, hogy mégiscsak színésznő lett belőlem” – fogalmazott.
Molnár Piroska arról is beszélt, hogy Psota Irénnel nagyon közel laktak egymáshoz. Egyszer egy szegedi ünnepségre egy kocsival mentek, előbb őt, majd Psotát vette fel a sofőr. „Az odaúton egyszer csak azt mondta: »Na, álljunk meg, mert itt nagyon jó húsleves van!« Az oda- és a visszaút is csodás volt. Erős dohányos volt, és egy másik alkalommal, amikor együtt ebédeltünk, próbált rágyújtani. Ekkor már érvényben volt a dohányzási tilalom. A pincér odajött, és azt mondta: »Művésznő, itt nem szabad rágyújtani«, amire ő úgy felelt: »Nekem? Kérdezzen meg bárkit! Nekem szabad rágyújtani! És ha nem, akkor is rágyújtok!«”
Nyitókép: A Psota Irén-díj átadója a díjazottal és a kuratórium tagjaival. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
