A fesztivál egyik legerőteljesebb alkotása A parancsnok (Comandante). Edoardo De Angelis filmje valós eseményeket dolgoz fel. Salvatore Todaro (Pierfrancesco Favino), a második világháború haditengerészeti tisztje az atlanti csatában példaértékű emberségességet tanúsított. Tengeralattjárója biztonságba vontatta az általa elsüllyesztett belga hajó 26 túlélőjét. Amikor a megmentett kapitány megkérdezte tőle, hogy miért tette ki magát ekkora kockázatnak, ellenszegülve saját parancsnoksága utasításainak, Salvatore Todaro a következő, legendássá váló szavakkal válaszolt: „Mások, velem ellentétben, nem rendelkeznek kétezer évnyi civilizációval a hátuk mögött”.
A furcsaság (La Stranezza) című filmben a Nobel-díjas olasz drámaíró, Pirandello (Toni Servillo) 1920-ban, rövid szicíliai tartózkodása alkalmával találkozik két különleges színházi figurával (Salvatore Ficarra és Valentino Picone) és az ő szedett-vedett amatőr társulatukkal. Meglepő helyzetetek sokasága adódik e kapcsolódásból. A külföldi sajtó Roberto Andònak ítélte a legjobb rendezőnek járó olasz Arany Glóbuszt 2023-ban. A film az Olasz Filmművészeti Akadémiától négy David di Donatello-díjat kapott, mely az egyik legjelentősebb olasz filmművészeti elismerés.
Jön a 84 éves Marco Bellocchio Elrabolták (Rapito) című drámája, mely megnyerte az olasz Arany Glóbuszt legjobb film kategóriában. 1858-ban Bologna zsidónegyedében a bíboros parancsára a Pápa katonái betörnek a Mortara család otthonába, hogy elvigyék a család hétéves gyermekét. Egy cselédlány állítása szerint a gyermeket hathónapos korában titokban megkeresztelték, mert azt hitték, a halálán van. A pápai törvény megfellebbezhetetlen: a megkeresztelt gyermeknek katolikus nevelésben kell részesülnie.
Az idei Velencei Filmfesztiválon díjazott Seholsincs ország (Invelle) című animáció három lány történetét meséli el három különböző időszakban. Először 1918-at írunk. A kis Zelinda édesanyja már a mennyországban van, édesapja pedig a háborúban. Úgy él, mint egy felnőtt: ő gondozza a házat, a testvéreit, és ellátja az állatokat. 1943-ban Assunta varr magának egy színes ruhát, ugrik egyet, és hopp, a II. világháború már csak tréfa. Végül 1978-ban Ikarosz fogja megtenni mindazt, amit sem anyja, sem nagyanyja nem tudott, és azok sem, akik előttük éltek, és akik őelőttük és azok előtt.
A filmnapok egyik különleges darabja Alice Rohrwacher (Csodák, A szent és a farkas) A kiméra (La Chimera) című alkotása Josh O’Connor (Inkább lennék özvegy, Anyák napja) és Isabella Rossellini főszereplésével. A Telluride Filmfesztiválon Silver Medallion Awardot nyert filmben Arthur egy műkincsrabló banda szolgálatába állítja azt a különleges adottságát, amelynek segítségével érzékeli a tárgyak ürességét, köztük a föld alatti üregeket is. Ugyanazt az ürességet érzi, amelyet elvesztett szerelme, Beniamina emléke hagyott benne. Az élők és holtak, erdők és városok, ünnepségek és magány közötti kalandos utazásuk során kibontakozik a saját ábrándjaikat kergető szereplők egymásba fonódó sorsa.
A Budapesti Olasz Kultúrintézet és a Cinecittà közös rendezvényén november 4–12. között a Puskin és a Tabán Moziban 12 kortárs olasz filmet láthat majd a magyar közönség.
A képen jelenet A parancsnok című filmből.
