Nem könnyű ez a szöveg, de nem könnyű elmerülni az Artpool anyagában sem. Mégis megéri. És ez nem afféle általános bíztatás, inkább használati utasítás annak, aki körülnéz a Paulay Ede utcai kiállító-termekben. Már a fönt idézett szövegből is kiderül, hogy a művek átszakítanak időbeli korlátokat. Az első teremben a múlt: Kassák, Erdély Miklós, Altorjai Sándor és talán a legmeghatá-rozóbb Tamkó Sirató Károly alkotásai. Úgy tűnik föl, ő különösen fontos ebben a közegben. Olvasható az 1936-ban írt Dimenzionista kiáltványa, mely azt az izgalmas kérdést boncolgatja, hogyan lehet a síkköltészetet több dimenziójúvá tenni. Ennek a kiáltványának elvei nagyon hasonlóak a korabeli nemzetközi avantgárd más tendenciáihoz. Bár itthon - nem meglepő - értetlenség, sőt sajtóhadjárat indult ellene, Párizsba érve többek közt olyan művészek írták alá kiáltáványát, mint Hans Arp, Vaszilij Kandinszkij, Marcel Duchamp, Joan Miró, Moholy-Nagy László...
A most itt kifüggesztett térversei, vagy minek is lehetne őket nevezni, könnyen érthetőek, mégis, valami mélyebb titkot is sejtetnek, vissza-vissza kell térni hozzájuk, ahogyan a fontos művekhez szoktunk.
A következő teremben főleg az amerikai Ray Johnson kapcsolatművész "dolgai". Johnsont szokás New York leghíresebb ismeretlen művészeként emlegetni, akinek évtizedekig tartó szívós munka következtében sikerült magát átküzdenie a legismertebb művész státusából a szinte teljesen ismeretlenek közé - ma sincs válasz, ki is ő valójában. A kollázsban is maradandó műfajra talált, de az igazi találmánya a mail art. Ennek műfaji sajátosságai inkább a kommunikációra, mintsem a műalkotásra emlékeztetnek. A mail art lényege a személyesség. A közlést hordozó levél egyben a személyes üzenetet közvetítő műalkotás is, elajándékozott műtárgy. Johnson variációkat játszik az ajándékozás témájára. Olykor egy "Add to and return to..." (Egészítsd ki és küldd vissza!) utasítással felkéri partnerét az együtt-alkotásra, s az eredmény, a közös műalkotás a klasszikus esztétika legféltettebb kritériumát, az eredetiséget kérdőjelezi meg - ahogy Kiss-Papp Klára írja róla tanulmányában. Máskor egy harmadik résztvevőn, a közvetítőn keresztül juttatja el a küldeményt levelezőpartneréhez. Ez a harmadik személy hol, mint szemtanú vesz részt a közlési folyamatban, hol pedig aktív szerepet vállal a műalkotás alakításában.
A kiállítás különlegessége - a legközelebbi idő termékei - a "dimenzionista jelen" kutatására kiírt felhívásra beérkezett és gyűjtött anyagok, videók, you tube-klipek, tárgyak és képek. Ezek a világ számos pontjáról érkeztek, ki hagyományos levélben, ki csomagban, ki cd-n küldte. Izgalmas látni, hogy van folytatása annak, amit az első terem fölmutat. A magyar kiállítók közt ebben a szekcióban, a mintegy félszáz alkotó közül, olyan nevek szerepelnek, mint Bíró József, Cserny Márton, Gyarmati Zsolt, az Indyvisual Csoport, Susanna Lakner, Pál Csaba, Tóth Gábor.
Játékos, elgondolkodtató, néha elbizonytalanító is szembenézni ezekkel a "tárgyakkal" - de frissességük, a világgal való egyértelmű kapcsolatuk okán derűs könnyedséggel lehet elhagyni a helyet, ha nem szárnyalva.
