Dinasztiák a porondon

Színpad

Az én generációmnak a cirkusz természetesen Hörömpő és természetesen világszám. Akkor is, ha Fővárosi Nagy- és ötvenéves. Így aztán, amikor most a járvány elültével újranyitott a cirkuszunk, a magam részéről elsősorban Büyük Hüyük, az isztambuli csoda, a nagy Hágenberg, a félelmetes katonatiszt és idomított bolhái, valamint Bandzsa-Halamandzsa, a hindu csodakefír kedvéért mentem. Be kellett azonban látnom, hogy a Dinasztiák című új előadást össze sem lehet hasonlítani a hajdani Alfonzó-mókával.

Az imént ugyan ötvenéves cirkuszról beszéltem, de a valóság az, hogy pusztán az épület lett fél évszázados. 1971-ben adták át az akkor már hetvenöt esztendős cirkusz új, városligeti otthonát. Azaz a magyar cirkuszművészet ma már igen komoly múlttal bír, bőséges idő volt arra, hogy artistadinasztiák nemzedékei felhalmozzák azt a tudást, amit most megmutatnak a közönségnek. 

Az intézmény magazinja szerint: 

„Az apáról fiúra, az anyáról lányra áthagyományozott tudás minden családban különösen fontos: leginkább azok vagyunk, akiknek szüleink nevelnek minket, azok az első ismereteink, amelyeket tőlük tanulunk vagy lesünk el. Ez a művészet abban különbözik a többitől, hogy itt nem »ciki« ugyanazt csinálni, mint az elődeid, a szüleid, a nagyszüleid. Itt akkor sincs kitaposott út, ha beleszülettél: hiszen a cirkuszművészetben nincs csalás és ámítás – még az illúziószámokban sincs vagy a bűvésztrükkökben, azok is hosszú évek alatt tökéletesre csiszolt mutatványok –, itt az számít, ami ott és akkor, a közönség előtt történik a porondon. Ezt pedig csak akkor és úgy lehet elérni, ha az ember végigdolgozza egész életét, minden nap hajnalban kel, edz, gyakorol; se sérülések nem vetik vissza, se fáradtságot nem ismer. [...] Erről szól a csupa magyar fellépőt felvonultató Dinasztiák című műsorunk is: az átadásról, az áthagyományozásról, a tanításról és tanulásról, a nemzedékek összekapcsolódásáról.”

És valóban. Olyan művészek váltották egymást a porondon, akik szinte itt, a Fővárosi Nagycirkuszban nőttek föl.

Szabó László a Schlingloff artista család tagja, amely a háború előtt a Hergott Cirkuszt üzemeltette. Ez alkalommal a többé-kevésbé klasszikus bohócszámmal szórakoztatta a nagyérdeműt. A széles repertoárral rendelkező, pantomimelemeket is használó művészt sokan interaktív bohócnak nevezik, ugyanis fontosnak tartja, hogy előadásába bevonja a közönséget. Az interakció és persze a kacagás most sem maradt el. 

A kissé steampunk hangulatot hozó Bokafi Trió vezetője ugyancsak cirkuszi csemete. Boros Gábor Mohácsi Leonával és Tóth Jánossal lépett, vagyis inkább ugrott fel. A zseniális deszkaszám specialitását, a hármas szaltót, amelyet különböző akrobatikus és látványelemekkel kötnek össze, természetesen most is megmutatták.

Varga Riko Manuel és Varga Vanessza többgenerációs artistacsaládba születtek, a Varga és az Ádám cirkuszi dinasztiák leszármazottai. Állítólag mesék helyett is zsonglőrök produkcióit bámulták. Úgy is maradtak. A két tizenéves kamasz a zseniális trükkjeivel már számos díjat nyert. Most is lenyűgözőek voltak. 

Donnert Ryan és Szécsényi Anna döbbenetes és állítólag rendkívül veszélyes görkorcsolyaszámot mutattak be. Persze nem kellett őket félteni. Az akrobatika a vérükben van. A Donnert család három nemzedéken leresztül, több mint 125 éve foglalkozik cirkuszművészettel.

Váradi Nándor és felesége, Boiachin Diana káprázatos zsonglőrszámmal léptek föl. Ebben a duóban a fiatalember képviseli a cirkuszművészeti hagyományt. Ő a Váradi–Weisz artistacsalád negyedik generációjának tagja. Diana a sport világából érkezett. Itt azonban kiválóan együtt dolgoztak. Temperamentumos zsonglőrszámuk előtt kalapot kell emelni. 

Végezetül megemlítem Horváth Fatime és Pejcsev Plamen csodálatos macskáit. A Dobos cirkuszi családból származó Fatime és férje egy humoros, mókás macskaszámot hozott, s mint kiderült, a trükkök betanításánál semmit nem kényszerítettek az állatokra. Nagyon fontos szempont volt, hogy melyik cica mit szeretne megcsinálni, így a „személyiségükhöz igazodva” állt össze a műsor. Mondanám, nagy kunszt! Az én macskáim pont így működnek. És én sem kényszerítek rájuk semmit. Csak persze az egész napos lustálkodásért nem jár tapsvihar…

Folytathatnám a sort, ha mindenkinek a nevét, múltját, specialitását megjegyeztem volna.

De bevallom őszintén, annyira lenyűgözött a műsor, hogy a tudósító szerepét átvette a tátott szájjal bámuló néző.

Egyszerűen belefeledkeztem az előadásba, s így azt a fontos tanulságot tudom átadni: menjenek el, nézzék meg, nagyon jó lesz! A június 4. és augusztus 22. között megtekinthető műsorban háromhetente különböző fellépőket és számokat láthat a közönség, összesen pedig több mint 100 nagyszerű hazai artista előadását csodálhatja meg az, aki ellátogat a Fővárosi Nagycirkusz új előadás-sorozatára.

Fotók forrása: Fővárosi Nagycirkusz