Khell Zsolt díszlettervező ugyan kerülőúton jutott el a szakmájához, mára a legismertebb képviselője annak. Számos színházban dolgozott már: színpadképében szerepelt már csak ajtókból álló tér, de az ősrobbanást is megpróbálta már megidézni. Egy beszélgetésen mesélt Ausztráliában rendezett darabjairól is.
Meglepő módon hidak, csatornák építését tanulta ki először Khell Zsolt, aki a katonaság elől menekült az Ybl Miklós Főiskolára, mert csak oda vették fel - mesélte el a Dráma a designban című nyílt előadás-sorozat március 30-ai programján. A híres, számos külföldi felkérésnek eleget tett díszlettervező a főiskola két éve után vették fel az Iparművészetire, amire eredetileg is vágyott. Néhány évnyi katonaságot ugyan nem úszhatott meg még előtte, de hamarosan a kívánt pályára állhatott. Sőt már a katonaság évei alatt elkezdett dolgozni: színpadképeket, illusztrációkat készített, és elkezdett foglalkozni a belsőépítészettel is. Akkoriban még nem érdekelte a színház, inkább a kortárs film vonzotta, véleménye szerint közel sem volt olyan magasröptű az akkori hazai színjátszás, mint például a tárgyépítészet. Ascher Tamás szolnoki előadásai aztán visszaadták a hitét, és útja a színházakhoz vezetett, amelyek azóta sem engedik ki őt bűvkörükből.
Szinte minden neves kortárs rendezővel összehozta a sors, az említett Ascher Tamás mellett dolgozott Gothár Péterrel és Mohácsi Jánossal is. Utóbbi vezette be a szakmába és csábította el 1984-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz, mert éppen tervezőt keresett. Az első nagyszínpadi lehetőséget még több követte Zalaegerszegen, ahonnan elbocsátása után Kaposvárra vezetett az útja. Az itteni Bolondmalom című előadáshoz tervezett színpadi kép mellett a kosztümök kigondolása is rá maradt, először és utoljára. Lassan egyre több kaposvári rendező figyelt fel munkáira, nagyon örült, hogy kiváló festőcsapattal hozta össze ott az élet. A remek gárda egyúttal arra is lehetőséget nyújtott, hogy szabadjára engedje képzeletét és kísérletezhessen. A sérülékeny hullámpalát például enyves anyaggal fedték be, hogy időállóbbá tegyék az anyagot.
Gothár Péter Kurázsi mama gyermekei című előadásában is dolgozott, de Brecht Nevelőnők című előadását is ő látta el díszlettel akkoriban. A számos felkérés közepette annyira el volt foglalva saját munkáival, hogy egy ideig még az sem jutott eszébe: a rendezőktől megkapott instrukciók mellet az olvasópróbákra is elmenjen. A színházi belső köröknek éppen ezért soha nem vált tagjává ? mesélte a beszélgetésen, bár azt így is látta, hogy ugyanazok a belső feszültségek feszítették a kaposvári színházat, mint a többit. Mégis megjegyezte: a készülő előadásokat mindenki óvta, vigyázta, ebben megmutatkozott az egységük.
A posztmodern építési hullám 1991-ben, A nagy Romulus rendezésénél érintette meg először, arra volt akkor kíváncsi, hogyan lehet egy egységes teret széttúrni. Izgatta, hogyan illeszthető a neon világítás egy római háttérbe, de a darab legnagyobb meglepetése nem ez volt, hiszen az ókori germán falakat egy tankkal verték át az előadásban. Elmesélte: akkor még nem jelentett gondot egy tank megrendelése, egy kisebb színház költségvetése is megengedhette még magának ezt a luxust. Igaz, ennek eredményeként generációja óriási problémája az, hogy nem tanulták meg, mennyiért is lehet és kell valójában díszletet építeni.
Nem szereti a valóságot, illetve a szerző gondolatait lemásolni, sokkal inkább saját gondolatvilágához ragaszkodik. Éppen ezért büszke A bolha a fülbe című előadás Radnótiban bemutatott változatára, ahol számos ajtót kellett elhelyezni a színpad háttérben, ő pedig úgy oldotta ezt meg, hogy csak ajtókat helyezett el a színészek mögött. Büszke a Csiky Gergely Színházban 2004-ben bemutatott Csak egy szög című előadásra is, ahol egy ősrobbanásszerű motívumot igyekezett megmutatni. Mint mondta: vonzza a naturalizmus, amelyet akár színházi, akár az Operában bemutatott daraboknál előszeretettel alkalmazott. Mesélt Ausztráliban rendezett darabjairól is, ahol, mint mondta, hihetetlen megbecsülésnek örvendett hivatása. Annyira igyekezték segíteni a munkáját, hogy a tervezést követően számos részfeladatot levettek a válláról, így ezáltal ő az újabb újításokra fordíthatta figyelmét.
-----------------------------------------------------
A Dráma a designban nyílt előadás-sorozat, mely jeles színházi alkotókon keresztül foglalkozik a színház vizuális kultúrájának megismertetésével: díszlet-, jelmez-, látvány-, valamint fénytervezők életútját szeretnék bemutatni, és velük beszélgetni. Az előadások nyílt pódiumbeszélgetések a színházi világ vizuális területének tervezőivel.
A magyarországi színházi kultúra elemzése alapvetően nyelvi központú dramaturgiai ismereteken keresztül történik, mint a szervezők mondják, a látványteremtés mint színházi munka ritkán kerül az értelmezés szélesebb diskurzusába. A színház sokszínű szövetének létrehozásában jelentős részt képviselnek azok az alkotók, akik a nyelvi szerkezeteken túl a látványteremtés lehetőségét adják a színházi munkához. A térszervezés, a ruhatervezés, a stílusteremtés olyan elemek a színházi munkában, amelyek előadásról előadásra új és új értelmezést követelnek a tervezőktől és a nézőktől. A látványteremtés izgalmas munkájának a koncentrált fénybe kerülését szeretnék az előadások alatt elérni.
Az előadás-sorozat a Jurányi Ház és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közös projektje.
Takács Erzsébet
Fotó: juranyihaz.hu
