(MTI) - A Budapesti Történeti Múzeumban szerdán rendezett könyvpremier főszereplője nem elsősorban a divat volt, hanem maga a történelem. Elszakíthatatlan e két fogalom egymástól és ezt tükrözik a gazdagon és érdekesen illusztrált kötet tanulmány- és fejezetcímei is: Divat, ideológia, diktatúra, A nejlon otthonka - egy birodalom öröksége, Munkásnők öltözködése a szocialista időszakban, A farmerviselet alakváltozásai a szocialista Magyarországon, Hogyan lehet divatos egy pesti nő, ha semmit nem lehet kapni az üzletekben?
A kötet rámutat: amikor semmit nem lehetett kapni, akkor is tudtak csinosan és fantáziadúsan öltözni a nők. Akkor dívott a Csináld magad! mozgalom, még léteztek házi varrónők, kedvelt hobbi volt a horgolás, gyakori az otthoni ruhafestés, később a környező szocialista országokból jó holmikat lehetett behozni, és ami a legfontosabb: sokkal kevesebb ruhával is beérték a nők, a férfiak és a gyerekek is.
A fogyasztói társadalom még messze, a tömött szekrényeknek és gardróboknak még se híre, se hamva - a fiatalok is megelégedtek néhány divatos holmival, a shoppingolás nem időtöltés volt - azt sem tudták, mi az. Igaz, nem is volt pazarlás és környezetszennyezés...
A szerzők között van művészettörténész, divattervező, manöken, muzeológus, történész, etnográfus, irodalomkritikus és divatkutató egyaránt. A könyv olyan érdekességekkel is kecsegtet - főleg a fiatal korosztály számára -, mint hogy milyen volt és hol készült az akkori first lady, Kádár Jánosné kosztümje, volt-e "átjárás" az ötvenes évek Moszkvája és a Dior ház között, hogyan készülhettek Chanel-kosztümök a Váci utcán, mekkora változást hozott a nyolcvanas és kilencvenes évtized.
Az egyik legizgalmasabb - kultúrtörténeti - fejezet a falusi tisztálkodási szokásokat taglalja a hatvanas-hetvenes években, valamint ugyanennek a kornak a városi szépítészeti eszközeit, illemszabályait, kellékeit, szokásait.
Az Öltöztessük fel az országot! című könyv - amelynek a bemutatóján részt vett Pataki Ági egykori sztármanöken, ma filmproducer - az Argumentum Kiadó, a Budapesti Történeti Múzeum és az 1956-os Intézet gondozásában jelent meg.
