- A szezon már elkezdődött, készen álltak az évadtervek, de egyre közeledik a 2010-es EKF, valamint a jubileum éve. Hogyan kapcsolódott be a zenekar tevékenységébe?
 |
| Peskó Zoltán |
- Valóban, a hangversenyek programja és helyszíne már meg volt tervezve - karmester azonban nem volt. Ezt a problémát kellett elsősorban orvosolni. A megtervezett program maradt. Egyetlenegy darabot vettem ki csupán: Kurtág György ...quasi una fantazia... című művét, de ezt is csak technikai okok miatt. A darabot ugyanis nem lehet sík színpadon előadni: Kurtág György azt a Berlini Filharmónia görög arénához hasonlító terébe álmodta meg, ahol lehetőség van arra, hogy egy nagyobb együttes egy mélyebben fekvő részen, míg négy kisebb kamaracsoport a terem magasabb pontjain játsszon, négy különböző helyen. A mű igen lényeges eleme ez a teremakusztikai élmény, ami a pécsi egyetem aulájában kivitelezhetetlen: ott folyamatos tanítás folyik és nincs lehetőség a négy, magasabban lévő tornyot rövid idő alatt beépíteni. Ennek ellenére ezt a koncertet feltétlenül meg szeretném csinálni, mivel Kurtág György művészetének egyik lelkes tolmácsolója vagyok. A darabot később be fogjuk tudni mutatni, pláne ha felépül a pécsi koncertterem, ahol ezeket a tornyokat biztosan fel fogjuk tudni építeni anélkül, hogy megzavarnánk a helyszín mindennapjait. A mű helyett Ravel G-dúr zongoraversenyét játsszuk majd, amit januárban a pécsi közönség mellett a Müpába látogatók is hallhatnak Csalog Gábor tolmácsolásában.
- Repertoárjának meghatározó eleme a XX-XXI. századi zene. Miért lényeges Kurtág és Ligeti György, Luigi Dallapiccola, Luciano Berio műveit játszani?
- Valamennyi kultúrakedvelő követi a kortárs művészetek, az irodalom, a képzőművészet eseményeit. Nem értem, miért kellene a zenének megállnia 1910-nél? Soha, semmilyen misszióm nem volt ezzel kapcsolatban, de nagyon érdekelnek ezek a művek és kötelességemnek érzem, hogy eljuttassam a közönséghez. Húsz éve történt, amikor átnéztem a Berlini Filharmonikusok legutolsó száz évének programját. A zenekar alapításakor a műsor 85%-át élő zeneszerzők művei adták. Ez akkor Johannes Brahmsot és Anton Brucknert jelentette. Az utolsó évadban is elvégeztem ezt a statisztikát: mindössze 4% volt a kortárs zene és 96% volt a régi zene aránya. Sőt, a 4%-ból csak 1%-nyit vezényelt a saját dirigens (aki akkor Karajan volt), a többi darab előadása vendégkarmesterek nevéhez fűződik vagy mondjuk egy kiadó ünnepi koncertjéhez, ahol épp egy kortárs zeneszerző partitúrája került elő. Olyan mértékben megállt a nemzetközi információáramlás ezzel kapcsolatban, hogy ezt halaszthatatlanul korrigálnunk kell. Nyugat-Európában ez a folyamat már húsz éve elkezdődött: ha végiglapozzuk a Bécsi Filharmonikusok vagy a Salzburgi Ünnepi Játékok műsorát, akkor felfedezhetjük Karlheinz Stockhausen és Pierre Boulez nevét is. Nem értem, Magyarországnak miért kellene provinciának lennie ebből a szempontból? A közönséget érdekli a kortárs zene, nyitott rá és igényli. Mi sok modern versenyművet játsszunk majd, ahol maga az előadó neve és ténye is közelebb hozhatja a művet és a hallgatót.
- Amikor elfogadta a Pannon Filharmonikusok felkérését, a döntésében komoly szerepet játszott az új koncertterem megépítése. Mit vár ettől a helyszíntől?
- Ez a lépés fontos része annak, hogy Pécs városa a zenei életre és annak felerősítésére pozicionál. Pécsett sokáig gond volt a koncertterem hiánya: az egyetem aulája nem igazi koncerthelyszín, a színház meg színház. A zenekar nagyon nagy energiával igyekezett ezen a problémán túllendülni és mindent megtett, hogy ez ne menjen a zenei produkció rovására. Én már dirigáltam őket korábban is és azt kell mondjam, hogy a zenekar a legjobb formájában van. A pécsi kulturális élet egyik legfontosabb tevékenysége, hogy ezeket a muzsikusokat még jobb körülmények közé hozza. A döntésemnél csak az egyik szempont volt a koncertterem. Mindenekelőtt az győzött meg, hogy a zenekar igen magas színvonalú előadásokra képes.
- Jelentős operakarmester is, a világ számos operaházában dirigált és főzeneigazgatói pozíciót is betöltött ilyen típusú intézményekben. Az opera műfaját be tudja vezetni a Pannon Filharmonikusok repertoárjába?
Ez egy komplikált kérdés. Koncertszerű vagy nagyon óvatosan szcenírozott előadásokat tudunk csinálni, de a koncertterem nem operaháznak épül. A másik kérdés anyagi természetű: az operaelőadások nagyon sokba kerülnek, amit nem bír el a költségvetés, de ha lenne anyagi keret rá, feltétlenül csinálnám.
- A Pannon Filharmonikusokat gyakran éri az a kritika, hogy túl nagy a nők aránya az együttesen belül és ezért másként szólnak az alapvetően férfi tagokból álló szimfonikus zenekarokhoz képest.
- Ez volt a legelső dolog, amit hallottam a róluk, de ez egy nagyon relatív ítélet. Véleményem és tapasztalatom szerint is ugyanolyan jól, erősen és hangosan tudnak játszani, mint a férfiakból álló zenekarok. Van egy fajta lágy hangvétele az együttesnek, de ez inkább a zenekar dolce karakteréhez köthető. Ezt én egyáltalán nem sajnálom, és nagyon örülök annak, hogy többet dolgozhatok itthon, ráadásul egy ilyen remek együttest segíthetek fontos vállalásaik teljesítésében.
- Rendszeresen dolgozik Magyarországon, de egy hazai zenekart irányítani más feladatot jelent. Hogyan éli meg a hazatérést?
- Húsz éve van lakásom Budapesten, de nagyon keveset voltam itt, ezért nagyon boldog vagyok, hogy itthon lehetek. Végleg hazaköltözni azonban nem tudok, mert egykor elhatároztam, hogy ott fogok lakni, ahol nem dolgozom. Amióta elhagytam Magyarországot huszonkétszer költöztem, két-három évet voltam itt, két-három évet ott, mindig oda mentem, ahová a munkám szólított. Később azonban családom lett, gyerekeim születtek, akik meghatározták az életemnek ezt a részét is. Számomra nagyon jó ez a kettősség, és ezt nem szeretném feladni.
- Számtalanszor tanított már a szombathelyi Bartók Szemináriumon, ahol egy gyógytornász is figyeli a résztvevőket, majd a kurzus végén gyakorlatokat javasol a diákoknak. Miért helyez ekkora hangsúlyt az életmódra?
- Szerencsém volt megismerni pár kiemelkedő karmestert, és együtt dolgozhattam az elmúlt generációk legnagyobb mestereivel, így egészen közelről láthattam őket. Mindegyiküknek volt valamilyen problémája az izomzatával, a testtartásával, Herbert von Karajan halálához is ilyen típusú kór vezetett, holott ezek az apró, sőt a nagyobb betegségek is elkerülhetők. Nekem is volt egy blokkom úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és akkor kezdtem el a kérdéssel komolyabban foglalkozni. Sikerült úrrá lenni a problémán, és azt gondolom, hogy ez mindenkinek sikerülhet, ha az izomzatát helyesen kezeli. A betegségek más muzsikusokat sem kímélnek, hiszen nagyon sok hangszernek már a tartása is teljesen abiológiás (gondoljunk csak a hegedűre). Erre a Zeneakadémián már az én tanulmányi időm alatt is nagy hangsúlyt fektettek. A kérdés lényeges, hiszen minél inkább meg tudjuk őrizni a jó testi-szellemi kondíciót, annál tovább tudunk tevékenyen élni és dolgozni.
