"La Mancha egyik falujában - a nevét említeni sem akarom - élt nemrég egy nemesember, olyasféle, akinél a fogason dárda, régi pajzs függ, van egy girhes paripája meg egy nyughatatlan agara" - így indul Cervantes idén 400 éves műve.
Don Quijote szülőfalujának titka évszázadokon át rejtve maradt, ám a könyv kiadásának négyszázadik évfordulójára készülve a madridi Complutense Egyetem kutatóinak sikerült meghatározni, melyik faluban élt a búsképű lovag. A Francisco Parra Luna által vezetett tíztagú spanyol kutatócsoportban irodalmárok, geográfusok, történészek, filológusok, szociológusok és matematikusok dolgoztak együtt két évig, hogy felvázolják Don Quijote és hű fegyverhordozója barangolásainak útvonalát.
A kutatók Cervantes helységnevekkel és utazási időkkel kapcsolatos utalásai alapján végeztek számításokat, melyek szerint a műben konkrétan meg nem nevezett La Manchai falu valójában a Madridtól 225 kilométerre délre, Ciudad Realtól pedig 50 kilométerre délkeletre található 5800 lakosú kisváros, Villanueva de los Infantes.
Az útvonal számításoknál a búsképű lovag és fegyverhordozója eltérő testalkatát, Rocinante (Don Quijote girhes paripája) és Rucio (Sancho Panza szamara) gyorsaságának különbségét, az évszakonként és napszakonként eltérő menet-teljesítményeket egyaránt számításba vették. Mindezek alapján a kutatók egy szélmalmokban és rosszhírű fogadókban bővelkedő környék kisvárosát azonosították, mely a négy évszázados jubileum idején jelentős idegenforgalmi fellendülésre számíthat.
Cervantes műve a korabeli híres-hírhedt lovagregények paródiáját akarta nyújtani, és a világirodalom első regénye lett. A Biblia után a második legtöbb nyelvre fordítottak le.
