Dopping az olimpiákon

A modern olimpiai dopping kezdetei

A modern olimpiák idejére az egyén teljesítményének kémiai úton történő fokozása igen kifinomult tudománnyá nőtte ki magát, ám az olimpiai mozgalom korai éveiben a teljesítményfokozó szerek használata majdnem olyan kezdetleges volt, mint az ókorban.

A 20. század elején számos sportoló kísérletezett azzal, hogyan tudná megsokszorozni erejét és kitartását. Az első dokumentált doppingeset az 1904-es maratoni futás győztese, az 1875-ös születésű amerikai Thomas Hicks nevéhez köthető, akinek edzője egy milligramm sztrichnint és egy kis brandyt adott az atlétának. Mivel az első milligramm nem használt, Fred Lorz edző egy újabb adagot adott a futónak, aminek az lett a következménye, hogy a célvonalon áthaladó sportoló azon nyomban összerogyott. A halálos méregből egy újabb adag valószínűleg teljesen végzett volna Hicksszel.

Thomas Hicks az 1904-es olimpián

Mivel ezek a módszerek igen extrémmé váltak, egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a sportoló teljesítményének növelése céljából bevett szerek nem csupán pozitív következményekkel járnak, hanem néhány esetben halálos kimenetelű mellékhatásokkal is számolni kell.

Olimpiai halál és az első kizárás

Az egyetlen olyan olimpiai haláleset, amely a doppingoláshoz köthető, az 1960-as római játékokon történt. A kerékpáros versenyen a dán színekben versenyző Knud Enemark Jensen egyszer csak leesett a kerékpárjáról, majd nem sokkal később életét vesztette. A halottkém vizsgálata megállapította, hogy a sportoló amfetamin hatása alatt állt, aminek következtében elvesztette eszméletét a futam alatt.

Knud Enemark Jensen balesete (1960)

Jensen halála után tudatosult az emberekben, hogy az élsportolók különböző szerek befolyása alatt végzik tevékenységüket. Az 1960-as évek közepére a különböző sportszövetségek a teljesítményfokozó gyógyszerek tiltásába kezdtek, amely kezdeményezéshez a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1967-ben csatlakozott.

Hans-Gunnar Liljenwall

Az első olimpikon, akinek az olimpiai doppingtesztje pozitív lett, Hans-Gunnar Liljenwall svéd öttusázó volt, aki alkoholfogyasztás miatt vesztette el az 1968-as nyári játékokon szerzett bronzérmét, ugyanis a svéd a lövészet előtti idegességét két korsó sor legurításával igyekezett enyhíteni.

Liljenwall volt az egyetlen sportoló a mexikói játékok idején, akinek szervezetében tiltott anyagot mutattak ki. Ahogyan a tesztelési technikák fejlődtek, egyre több sportolóról derült ki: teljesítményének javítása céljából kémiai anyagokat használt.

NDK-s sportolónők

A rendszeres teljesítményfokozó-használat legtöbb és leglátványosabb megnyilvánulását a keletnémet olimpiai csapatok produkálták az 1970?1980-as években. Egy 1990-es vizsgálat kimutatta, hogy az NDK-s női atléták nagy része ? különösen az úszónők ? edzőik révén alkalmazott anabolikus szteroidokat. A lányok szülői hozzájárulás nélkül 11 éves koruktól kezdték el szedni a gyógyszereket.

Shirley Babashoff

Shirley Babashoff és néhány amerikai úszónő már az 1976-os nyári játékokon megvádolta a keletnémeteket a tiltott szerek használatával. Babashoff vádjait a nemzetközi és a hazai média is elutasította, mondván, az amerikaiak kedvencének savanyú a szőlő, mivel bár aranyakért ment Montrealba, csupán négy ezüsttel és egy aranyéremmel térhetett haza. Három versenyszámban (a 200, 400 és 800 méteres gyorsúszást) is keletnémet versenyzőtől, nevezetesen Kornelia Endertől és Petra Thümertől kapott ki.

Kornelia Ender

Habár a csalás gyanúja rendre felvetődött, ez végül nem bizonyosodott be, így 1972-ben négy ezüstöt és egy bronzot, 1976-ban tíz aranyat, hat ezüstöt és egy bronzot vihettek haza a keletnémet sportolók. A berlini fal leomlásáig nem tártak fel elég bizonyítékot, ezt követően azonban már dokumentumok segítségével bizonyítani tudták, hogy a volt Német Demokratikus Köztársaság versenyzői államilag támogatott gyógyszereket vettek igénybe, abból a célból, hogy drámaian javítsák erőnlétüket a nemzetközi sportversenyeken.

1980, Moszkva

Bár az 1980-as moszkvai olimpia során egyetlen doppingoló sportolót sem csíptek nyakon, ez főként azért fordulhatott elő, mert a tesztoszteront és az egyéb gyógyszereket használó sportolók kiszűrésére szolgáló vizsgálatok még igen kezdetleges szinten álltak. Az ausztrál szenátus egy bizottságának 1989-es jelentése szerint alig volt olyan érmes a moszkvai játékokon, akinek a szervezetében a dopping valamely fajtáját fejlettebb technikával ne lehetett volna kimutatni.

Az 1980-as moszkvai olimpiai megnyitó

Manfred Donike, a NOB orvosi bizottságának egy tagja egy új technikát alkalmazva, nem hivatalos tesztek sorát lefuttatva megállapította, hogy az általa vizsgált minták 20 százalékában (köztük szerepelt 16 aranyérmes vizelete is) kóros tesztoszteron szint figyelhető meg. Donike tesztjének eredményei később meggyőzték a NOB-ot, hogy új technikákat kell bevezetni a dopping elleni harcban. A moszkvai olimpián jelentek meg a vérdopping első esetei is.

Szöultól Londonig

A szteroid miatti olimpiai diszkvalifikáció a legnagyobb nyilvánosságot az 1988-as szöuli olimpia 100 méteres futását megnyerő kanadai sprinter, Ben Johnson kapcsán kapott, akinek tesztje stanozolra lett pozitív. Aranyérmétől később megfosztották, így a verseny győztese az amerikai Carl Lewis lett, akinek tesztje szintén pozitív lett, ám az olimpiai szabályok nem következetes alkalmazásának hibája miatt végül nem tiltották el. Akkoriban ugyanis a NOB-nak jóval nagyobb mozgástere volt arra nézve, hogy az adott sportoló megfelel-e az olimpiai kritériumoknak vagy diszkvalifikálni kell.

Ben Johnson világcsúccsal nyerte a 100 méteres síkfutást Szöulban

Az 1990-es évek végén a NOB jobban szervezett doppingellenes harcot indított útjára, majd 1999-ben felállította a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA). A 2000-es nyári és a 2002-es téli olimpiák jól mutatták, az olimpiák doppingtól való megtisztításáért folyó erőfeszítéseknek még koránt sincs vége, ugyanis a súlyemelés és a síkfutás érmesei közül többen is kénytelenek voltak visszaszolgáltatni díjaikat. A 2004-es athéni olimpia idején már 27 sportolót (köztük öt magyart) zártak ki doppingvétség alapos gyanúja miatt.

A pekingi játékok során a WADA égisze alatt a NOB 3667 sportoló vérét és vizeletét tesztelte. A jelenleg zajló londoni olimpián 150 tudós dolgozik azon, hogy jogosulatlanul egyetlen sportoló se juthasson éremhez; eddig három versenyzőt zártak ki tiltott szerek használata miatt.