Az Osztrák–Magyar Monarchia városainak világa a századforduló éveiben, amikor a polgárság mindenhol beszélt németül, de féltve őrizte saját nyelvét és hagyományait is, amikor szebbnél szebb szecessziós paloták, színházak, templomok épültek, és a polgárság otthon érezhette magát Budapesten, Bécsben, Pozsonyban, Kolozsváron, Marosvásárhelyen egyaránt – ez a világ tükröződik Dora Pejačevič zenéjében, aki szorosan kötődött magyar, horvát és osztrák hazájához egyaránt.
Dora Pejačevič horvát–magyar arisztokrata családban Budapesten született 1885-ben. Apja, Teodor Pejačevič horvát arisztokrata, anyja Vay Erzsébet magyar grófi család sarja, széles körben elismert zongoraművész volt. Lányukat ő kezdte zenére tanítani. Dora 12 éves korában kezdett komponálni. Magasabb fokú tanulmányait Zágrábban, Drezdában és Münchenben végezte. Az első világháború alatt betegápolóként dolgozott, háborús élményei mély nyomot hagytak benne. Művei kezdetben a késő romantika stílusát követték, a világháború hatása alatt fordult a századelő expresszionista és modernista zeneszerzői felé.
Műveit már életében bemutatták, Budapest, Bécs, Zágráb, Prága, München, Drezda és más városok hangversenytermeiben. 1913-ban komponálta op. 33 számú zongoraversenyét, amely az első horvát versenymű, majd 1916–17-ben szimfóniáját, amely az első horvát szimfónia. A Horvát Zenei Információs Központ több mint száz művét adta ki, zenekari művei 2000 után jelentek meg CD-n. Dora Pejačevič 1923-ban, első gyermeke szülése során fellépett komplikációk következtében meghalt.
A hangversenyen közreműködik Láng Dorottya mezzoszoprán énekesnő, Balog József Liszt-, Lajtha- és Artisjus-díjas zongoraművész és Kesselyák Gergely karmester. A műsoron Dora Pejačevič művei (Verwandlung op. 37, Liebeslied op. 39, fisz-moll szimfónia, op. 41) mellett Liszt A-dúr zongoraversenye is felcsendül.
Nyitóképen Kesselyák Gergely karmester. Fotó: Éder Veronika
