A maga korában a brit olvasóközönség ellenségesen fogadta az irodalmi művet, a szerzőnek változtatnia kellett a vulgárisnak, mocskosnak, mérgezőnek és szégyenletesnek nevezett alkotáson. A Harvard University Press kiadásában most először jelenik meg a mű cenzúrázatlanul és megjegyzésekkel fűszerezve. Az olvasók elé kerül az összes cenzúrázott passzus, a kommentárokat Nicholas Frankel szerkesztő vetette lapszélre.
A Dorian Gray arcképét 1890-ben egy irodalmi folyóiratban, a Lippincott's Monthly Magazine című lap hasábjain publikálta először Wilde. Az író nyíltan fogalmazott a homoszexuális érzelmekről, amelyeket Basil Hallward táplál az iránt a fiatal Dorian Gray iránt, akit portrén örökít meg. Noha a mű központi gondolatának az örök fiatalság iránti vágyat tartják, Wilde mégis nagy vihart kavart korának ellentmondásos témáiról - a homoszexualitás mellett a viktoriánus társadalom dekadenciájáról, a promiszkuitásról és a kor "hamis és perverz" erkölcseiről - papírra vetett gondolataival.
A folyóirat szerkesztője, J. M. Stoddart így hát nemcsak, hogy cenzúrázta a tartalmat, de még azokat a részeket is kihúzta, amelyekben Dorian Gray kifejezi vágyait. A szövegből mindenfajta szexuális szín eltűnt, amelyet a társadalom "illetlennek" vélhetett volna. Az alkotás azonban így is botrányt keltett, és végül csak tovább "csonkítva" jelenhetett meg könyv formájában 1891-ben.
Úgy tartják, a cenzori beavatkozás miatt Wilde eredeti anyagának egy része örökre elveszett, a legújabb kiadás Frankel szerint így egy olyan változat, amelyet az író a 21. századi olvasóknak szánt volna.
