Hogyan született és milyen mondanivalóval bír az új, Ez a hely a hazám című dalotok?
A nyári koncertturnénk alatt született ez a dal, közösen írtuk a zenekar gitárosával, Geschitz Janival. Az alkotómunka során azokat az élményeinket idéztük fel, amikor olyan helyen voltunk, amit imádunk – ahol azt éreztük, oda tartozunk és ahova visszavágyunk, bárhol is járunk a világban. Ezek a helyek mind itt vannak, Magyarországon. Én a koncertturnék miatt és azoktól függetlenül is szeretek utazni, bejártam a világot. Minden utazásom során eljött az a pont, ahol bekapcsolt a honvágyam.
Rengetegen kérdezték tőlem, hogy a sok amerikai turné után miért nem maradtam kint. Azt a kérdést is számtalanszor megkaptam, hogy miért nem maradtam annak idején Angliában, miért nem ott léptem rá a zenészpályára. Nem tudok logikus választ adni ezekre a kérdésekre, mert nem tudom, mi volt a döntéseim értelme – azt viszont tudom, milyen érzelem húzódott meg mögöttük: a hazaszeretet. Ez egy zsigeri érzés, ami kortól függetlenül átjárja az embert. Nehéz erről beszélni, de hála az égnek, dalban meg lehet fogalmazni.
Hogyan tudtad összefoglalni mindezt, és hogyan állt össze a dalhoz méltó videoklip?
A dalszöveg kigördült belőlünk, mégis volt egy sora, aminek a megtartásán sokat gondolkoztam. Azt írom benne, hogy „itt élnem, halnom kell”, ami elég nagy áthallása a Szózat „itt élned, halnod kell” részének. Nem a Szózatra akartam utalni ezzel, és azt sem akartam, hogy a hallgatók azt higgyék, a Szózatra utalok, mégsem tudtam máshogy megfogalmazni az érzéseimet. Végül azért hagytam meg az áthallás ellenére is ezt a részletet, mert megláttam, mekkora különbség van Vörösmarty szavai és az én szavaim jelentése között. Ő felszólító módban fogalmazott, ezzel szemben én egyes szám első személyben, kijelentő módban beszélek.
A videóklip megalkotása ennél nehezebb folyamat volt, mert úgy akartunk mély érzelmeket közölni benne, hogy közben elkerüljük az olyan jeleneteket, mint például: a Lánchíd alatt folyik a Duna, szürke marhák rohangálnak az Alföldön, emberek néptáncolnak vagy hegedülnek stb., mert a szövegben nem arról beszélek, hogy a Duna hiányzik, hanem arról, hogy az a megfogalmazhatatlan valami hiányzik, ami a családomhoz, a felmenőimhez, az őseimhez és úgy összességében véve a magyar emberekhez köt. Megfogalmazhatatlan dologról beszélek, és egy ilyen dolgot nehéz képileg megmutatni. Mindenesetre tettünk egy kísérletet. Egy szép képekkel teli videót készítettünk, amiben a zenekar is játszik, nem szerettük volna túlgondolni, túlvariálni.
Hogyan jött létre a zenekar idén indított új fejezete?
Már sokszor kezdtünk új fejezetet, a mostani a negyedik. 2022-ben lelki okokból ment szabadságra a zenekar – főként az volt a lelki ok, hogy az akkori felállásban nem volt köztünk kémia. Ez részben valószínűleg azért volt, mert valaki mindig kilépett a zenekarból, és a tagcserék nem tesznek jót egy társaságnak. Akkor, ’22-ben a basszusgitáros távozott, és mellettem mint dallamhangszeres mellett egy dobos és egy kongás maradt. Ilyen felállásban nehéz dalt írni és kreatívnak maradni koncertezés és turnézás mellett, pandémia alatt pedig pláne.
A basszeros kilépése mellett magánéleti küzdelem is nehezítette a zenekar működését, a Covid alatti koncertszünet miatt mindenki elkezdett gondolkozni, hogy milyen B vágányra tudná terelni az életét. A zenekar kongása Horvátországba költözött, a dobos elkezdett dobolást tanítani. Én a zenélésnél maradtam, mert ez az, ami felé elhívást érzek. Számomra nem a pénzről és nem a jelen lévő közönség méretéről szól egy koncert, hanem a kifejezési vágyamról és a mondanivalómról. Szólókarrierbe kezdtem, és kiadtam DOROGI néven pár dalt és videóklipet.
Ebben a kétéves időszakban több zenésszel is játszottam, közülük kerültek ki az Intim Torna Illegál új korszakának tagjai. Azok az emberek, akikkel szeretünk együtt létezni – beszélgetni, nevetni, jól érezni magunkat, enni-inni és zenélni. Érdeklődőek vagyunk egymás iránt – nem csupán zeneileg, hanem az élet egyéb területeit tekintve is.
Tudtam, hogy a rajongók egy része szomorú a szünetünk miatt, sokan jelezték a hiányt, és érdeklődtek levélben afelől, hogy mikor folytatjuk a zenélést. Éreztem, hogy felelősséggel tartozom azok iránt, akik az elmúlt másfél évtizedben megszerették a zenekart, ezért úgy szerettem volna újraindítani azt, hogy a lehető legbiztosabb vagyok azokban az emberekben, akikkel újrakezdem. Úgy érzem, megtaláltam ezeket az embereket, és szeretném megismertetni őket a közönséggel is. Az elmúlt egy évben már sokat koncerteztünk, és nagyon úgy tűnik, hogy bejött a megérzés: ezeket a srácokat nem lehet nem szeretni.
Kik a jelenlegi tagok, és miként járulnak hozzá a banda teljességéhez?
Geschitz János gitározik a jobb szárnyon, bal oldalon Horváth Laci basszerozik, a tempót Dajka Tomi adja a doboknál. Nagyon jó hangulatban telnek a felvételek a stúdióban, mindenki kiveszi a részét a közös zenélésből. A koncertezés során erős rockegyüttessé forrt össze ez a négyesfogat, mindenki a legjobb tudását adja a bulikon.
A zenészi elhivatottságodon belül mit érzel feladatodnak?
Sokat gondolkoztam ezen. Úgy érzem, a működésem alapköve, hogy zenész vagyok – szövegeket írok, zenét szerzek, és mindezt előadom a színpadon – és egyszerűen nem hagyom abba, amit csinálok. Akadtak nehézségek a zenekar életében, igen. Minden ember életében akadnak nehézségek, és mindenki küzd azért, hogy fennmaradjon és azt tudja csinálni, amit a legjobban szeret. Azt képviselem a zenekar múltjával, jelenével és jövőjével, hogy történjék bármi körülöttem, én akkor is ott leszek az embereknek. Ez a feladatom.
Felőlem jöhet-mehet bármi probléma, én akkor is ott fogok állni a színpadon, és lehet jönni a koncertre, ahol együtt élhetjük meg a jó és rossz dolgokat.
Mi hívta életre a közelmúltban megjelent Gyűlölsz című dalotokat?
Már egy ideje érlelődött bennem a dal témája. Egyrészt abból kifolyólag, hogy úgy látom, a szociális médiában elég nagymértékű a szerintem teljesen értelmetlen gyűlölködés. A posztok alatt a puszta trollkodásoknál sokkal súlyosabb megjegyzéseket látok. Az elmúlt tíz évben már sok mindent láttunk, a body shamingtől, azaz a testszégyenítéstől kezdve minden francot, sokan küzdenek is ez ellen. A bullying, avagy a megfélemlítés tananyagszinten kerül szóba az elkerülés érdekében az általános iskolákban. Mindemellett háborúznak egymással a nagyfiúk a szomszédban – ugyanez volt tizenkét éves koromban, csak akkor épp Délen ment a háború, Jugoszláviában. Úgy látom, hogy általános dologgá kezd válni a háború és az egyének közti háborgás. Tényleg ilyen könnyű felborzolni az idegeket? Simán egymásnak ugranak az emberek, akár a jó szomszédok is elkezdik gyűlölni egymást egyik napról a másikra.
A jelen alkotói szakaszodban miből töltődsz és inspirálódsz lelkileg, szellemileg, művészileg?
Egyrészt a környezetemből, ahol sok a történés, az internet pedig az arcomba is tolja az információkat, úgyhogy keresni se kell őket. Másrészt az emberi kapcsolatokból. Sok erőt adnak, feltöltenek. Ezért is volt fontos, hogy olyan zenészekkel zenéljek és utazzak a turné során, akiknek jók a rezgései és akik egymás lehúzása helyett egymás segítésére törekednek. Ilyen társaság még egy öltözőben is képes dalt írni – velünk épp ez történt a közelmúltban, így született az Ez az hely a hazám.
Mit tudsz elöljáróban elmesélni a jövőre megjelenő nagylemezetekről?
Rajta lesz az idén megjelent három dalunk, valamint az ezt követően megjelenő szerzemények. Ugyanakkor rajta lesznek az annak idején single-ként megjelent dalok, a Csillagtengeren, az Ahol vége lesz a télnek és a Hibátlan. Tehát ez a lemez összeköti a zenekar előző és a mostani korszakát, a múltból jelenbe ívelő dalok hallgatása során változni fog a hangzása.
Hogyan tud a korszakváltások során úgy változni az Intim Torna Illegál, hogy közben hű maradjon saját magához?
Úgy, mint egy ház a felújítása során: megújul, de a kerete megmarad. A zenekar cementjét, alapját a dalok jelentik – bár, hozzáteszem, akkor tudok jó dalokat írni, ha az emberek, akik a „házban” vannak, jól érzik magukat egymás társaságában. A kezdetek óta az a legfontosabb, hogy mi, a zenekart alkotó tagok jól érezzük magunkat együtt, és ha felmegyünk a színpadra, ez látszódjon rajtunk, sugározzon rólunk. Ha valaki már nem érezte jól magát ebben a közösségben, nyugodtan kiléphetett, hiszen ez a kulcsa annak, hogy jó hangulatú tudjon maradni a közeg. Azért változtak a tagok, hogy a ház alapja – az, hogy jól érezzük magunkat együtt – megmaradjon.
Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
Jövő év elején új dalunk jelenik meg, majd ugyebár jön a lemez is. Nem mellesleg 2025-ben lesz tizenöt éves a zenekar, így jövőre megtartjuk az Intim Torna Illegál 15 című turnét. Tavasszal országos klubturnéra megyünk, a fővárosban pedig október 18-án tartunk nagykoncertet a Barba Negrában. Idén sokat koncerteztünk, mindegyiken nagyon jól éreztük magunkat, akár itthon, akár Erdélyben. Úgy látjuk, hogy nem csupán a régi keménymag jár a bulijainkra, növekszik, bővül a közönségünk. Olyan emberek figyelmét is sikerült felkeltenünk, akik korábban nem jártak a koncertjeinkre, most azonban megteszik. Mindezt úgy sikerült elérnünk, hogy bár
Fotó: Dorogi Rebeka
