Orvosi diplomát szerzett, de már az egyetemi évek alatt számos humoreszkje, szatírája jelent meg, valamint 1882-től publikált az elismertnek számító Szilánkok című lapba, majd a szentpétervári Új Idő munkatársa lett. Két év leforgása alatt már elismert íróvá vált, hiszen Puskin-díjat kapott egyik novelláskötetéért.
Miután bátyja meghalt, különös elhatározást tett: felkereste a szahalin-szigeteki fegyenctelepeket, ahol három hónap alatt tízezer rab történetét jegyezte le. Hazatérte után a természethez menekült: egy kis faluba költözött szüleivel, itt alkotta meg egyik legismertebb művét, a Sirályt. A darab bukását követően úgy döntött, nem ír több drámát, végül a moszkvai Művész Színház hatására megváltozott a véleménye. A Sirály után így következhetett a Ványa bácsi, a Cseresznyéskert, valamint a Három nővér.
A tbc-től már régóta szenvedő Csehov 1904-ben ünnepelte negyedszázados írói jubileumát: néhány hónappal később rosszabbul lett. Németországban kezelték, de már nem tudták megmenteni: a szanatóriumban érte a halál. Drámái mellett kisregényei és novellái is irodalmi jelentőségűek, a novella műfajának megújítójaként is emlegetik. A drámaírás zsenije így vallott: ?Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.? S látva darabjai sikerét, talán érdemes megfogadni a tanácsát.
Forrás:wiki
