„A Dunának pár napja új szenzációja van. Ezüst madarak repülnek felette. A Ferencz József híd és a Műegyetem előtti Duna-part feketéllik a kíváncsiaktól” – írja az Est 1923 tavaszán, amikor megnyílt a részben magyar légitársaság, az Aeroexpress hidroplánkikötője.
A világ első teljesen fémépítésű, alumínium hullámlemezekkel borított, modern repülőgépe, a Junkers F–13 hat példánya szállította az utasokat, a zárt kabinban négy felnőtt fért el kényelmesen. Ötezer koronáért (akkoriban ez négy kiló jó szalonna ára volt) lehetett a közeli Gellért szálló recepcióján sétarepülőjegyet vásárolni, ugyanis az állami támogatás feltétele volt, hogy a viteldíjak nem lehettek magasabbak, mint a vasúti expresszvonat első osztályára szóló jegyár kétszerese, és azt is kikötötték, hogy a repülőgépek személyzete csak magyar állampolgár lehet.
Bár már 1923. május első vasárnapján tragédia történt – egy gép a Csepel-sziget felett egy forduló közben a földnek ütközött, a balesetben Mandl Samu régiségkereskedő feleségével, menyével és Hugó nevű fiával együtt meghalt –, az úri közönség mégis rajongott a légi taxikért, és hidroplánnal utaztak a fővárosból a Balatonra.
Idővel azonban a járatok üzemeltetése nem hozott elég bevételt, ezért a társaság 1926-ban befejezte a tevékenységét. Az alsó rakparton a Szabadság hídnál ma márványtábla emlékeztet a kikötő helyére.
Megjelent a Magyar Kultúra magazin 2021/1. számában.
Nyitókép: Budai alsó rakpart a Szent Gellért térnél, hidroplánállomás. Forrás: Fortepan/Weygand Tibor
