Zsivajból szimfónia – így talált új hangra a pesti Duna-part

A Duna mindig is Budapest szíve és lelke volt – a folyó, amely egyszerre elválaszt és összeköt évszázadok óta, meghatározza a város életét. A pesti oldal déli partszakasza különösen izgalmas. Itt jobban sűrűsödik a múlt, a kereskedelem, az ipar, a kultúra és a sport öröksége. Ha végigsétálunk a Nagyvásárcsarnoktól a Nemzeti Színházon és a Művészetek Palotáján át egészen az atlétikai központig, egy igazi városi időutazáson veszünk részt – ahol minden épület, híd és tér egy új fejezetet mesél el a főváros történetéből.

A modern kor kezdete – a vásárcsarnok és a Fővám tér világa

A séta a Fővám téren kezdődik, ahol a Nagyvásárcsarnok méltóságteljesen őrzi a 19. század Budapestjének szellemét. A Pecz Samu tervezte, 1897-ben átadott épület a kor technikai csodája volt: vasvázas szerkezet, színes Zsolnay cserép, és a város legmodernebb hűtőkamrái kaptak itt helyet. Nem véletlen a Duna közelsége. Az áru javát uszályok hozták a partra, a csarnok mellett pedig zsongott a vásári élet, halászok, kofák és bérkocsisok nyüzsögtek a környéken.

A tér túloldalán áll a mai Corvinus Egyetem központi kampuszának neoreneszánsz tömbje, amely egykor Fővámházként működött. Ez volt a város kapuja, ahol a Dunán érkező árukat vámolták, a magyar gabona igen jelentős részét ugyanis vízi úton szállították. Ennek a forgalomnak a kiszolgálására épült a Fővámház, a Sóház és mellette a Basch Gyula és Krajovics Lajos tervei alapján emelt Közraktárak négy csarnoka, valamint az Elevátor-ház.

Azóta egyetemisták és turisták váltották fel a zsibvásár népét. De ha lehunyjuk a szemünket és elképzeljük, még hallani véljük a hajókürtöket és a zsivajt, ami a századfordulón jellemezte a partot.

A Bálna és a Nehru-part – a város új arcai

A Fővám tértől dél felé sétálva a városkép fokozatosan változik. A Szabadság híd zöld íve mögött feltűnik a Bálna Budapest, az a különös üveg-acél épület, amely mintha egyszerre bukkant volna fel a jövőből és a múltból. A már említett 19. században épült egykori Közraktárak téglaépületeit Kas Oosterhuis holland építész álmodta újra: a két régi épülettömböt egy organikus, üveghéjú test köti össze, amely a Duna hullámait idézi. A Bálna 2013-ban készült el és kalandos sorsa volt: sokáig üresen állt, majd kávézók, galériák és designüzletek költöztek be. Ma inkább egy szabad kulturális tér, ahol a hangulatos folyóparti esték és a pezsgő városi élet találkozik. A teraszokról látszik a Gellért-hegy, a Szabadság híd és a vízen tükröződő város – itt a múlt és a jövő szó szerint összeér.

A mellette egészen a Petőfi hídig húzódó Nehru-part nevét India első miniszterelnökéről kapta. Sokáig mostoha sors jutott neki, majd az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően padok, fák, sportpályák, játszótér és közösségi terek sora teszi élhetővé ezt a korábban elfeledett partszakaszt.

A Millenniumi Városközpont – ahol a kultúra új otthonra talált

A Boráros tértől délre haladva modern lakóépületek és irodaházak mellett jutunk a Millenniumi Városközponthoz, Budapest egyik legnagyobb 21. századi városépítészeti vállalkozásához.

Itt épült fel a Nemzeti Színház, majd néhány évvel később a Müpa (Művészetek Palotája) – két ikonikus épület, amelyek alapjaiban rajzolták újra a Duna-part arculatát.

A 2002-ben átadott Nemzeti Színház története önmagában is regénybe illő. Ez az első önállóan Nemzeti Színházként létrehozott intézmény, amelynek épülete eleve erre a célra, nem ideiglenesen épült. Évtizedeken át tartó viták, helyszínváltások, politikai és szakmai csatározások után végül itt, a Lágymányosi híd (ma Rákóczi híd) közelében kapott otthont a magyar színjátszás központja.

Az épületet Siklós Mária tervezte; homlokzata a klasszikus színházépítészet és a modern formavilág között egyensúlyoz. A színház külső alakja egy hajóra emlékeztet, amely mintha a Dunán ringatózna. Környezetét is mély szimbolika hatja át: a főbejárat előtti „hajóorrnál” kialakított tóban látható a Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának timpanonos sziluettje. Ez a mementó emlékeztet arra, hogy a kultúra még a hullámokkal szemben is képes fennmaradni. Esténként, amikor a reflektorok fénye a Duna csillogásával keveredik, a város és a víz mintha közösen hajolna meg a színház előtt.

Müpa – a modern magyar kultúra székesegyháza

A Nemzeti Színház szomszédságában magasodik a 2005-ben megnyílt Művészetek Palotája, röviden a Müpa, amely a kortárs magyar kultúra egyik legfontosabb otthona lett. Az épületet Zoboki Gábor és csapata tervezte, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem akusztikáját pedig a legendás Russell Johnson álmodta meg – sokak szerint ez a világ egyik legjobb koncertterme.

A folyó tükrében visszaverődő fények és váltakozó színű megvilágítása esténként különös aurát adnak az épületnek – mintha egy városi katedrális ragyogna fel. Itt a klasszikus zene, a jazz, a tánc és a kortárs művészet egy közös térben lélegzik, és mindezt a Duna-part inspiráló háttere fogja össze.

Dél felé a jövőbe – az atlétikai központ és a városi zöldfolyosó

A Rákóczi hídon túl a város ismét újabb arcát mutatja. Az egykori ipari, elhagyatott területek helyén ma parkok, sétányok és sportlétesítmények sora húzódik. A leglátványosabb mind közül a Nemzeti Atlétikai Központ, amely a 2023-as atlétikai világbajnokságra épült, és az ország legmodernebb sportlétesítménye lett.

Az aréna körül kialakított közpark több tíz hektáron terül el, futópályákkal, pihenőzónákkal, kilátópontokkal. A Duna itt már nemcsak háttér, hanem aktív része a városi életnek – a folyópart visszakapta közösségi funkcióját. A Millenniumi Városközponttól idáig tartó séta ma már egybefüggő, zöld városi tengely: a kultúra, a rekreáció és a természet határai elmosódnak.

A város, amely újra felfedezte a Dunát

A vásárcsarnoktól az atlétikai központig tartó út nem csupán egy sétaútvonal, hanem egy komplex történet is arról, hogyan születik újjá egy városrész. Ahol egykor rakparti raktárak, gyárak és uszályok voltak, ma egyetemi épületek, koncerttermek, parkok és sportpályák állnak.

Budapest déli Duna-partja újra megtalálta hangját – a vásári zsivajból lett szimfónia, ahol minden épület, minden tér és minden híd egy új hang a város közös dallamában. Ha jól figyelünk, talán meghalljuk azt is, ahogy a múlt és a jövő ritmusa összeolvad a víz sodrásában.

Címlapfotó: 1904 Fővám tér, szemben a Központi Vásárcsarnok. Fotó: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn